16.sz. túra Pilis-h.
2005. 04. 02. szombat Úgy gondoltam, hogy talán már felszáradt a hegyekben is a hó utáni sár. Reggel indultam autóval Pomázig, innen busszal fel Dobogókõre.
A HÉV-busz állomáson várni kellett a buszra, így élveztem a ragyogó napfényes reggelt, és a számomra szokatlan állomás-hangulatot. Erõsen hideg volt, kellemetlenül fázott a fejem.
|
|
|
A hegyen gyors bélyegzés után néhány fénykép, és indulás. Itt
még a sár
is meg volt egy kicsit fagyva, de a légmozgás-mentes
helyeken
kellemesen melegített már a nap. Enyhe, majd
lejtõs rétek mellett
vezetett az út, késõbb egy erõs
lejtõnél az úton csorgó erecske miatt
jó sáros volt a terep. |
A Bükkös-patak szép, hangulatos bevágásokban folyt az ösvény mentén. A Sikárosi-rét közelében kivágott fák voltak felhalmozva az út mellet. Csodálatos illattal keveredõ hangulatos rész volt.
|
|
|
|
Megcsodáltam a Sikárosi-rétet. Az egész utamon sok zöldülõ, éledõ rétet láttam. A szomorú hangulatú Bükkpusztát egy sûrû fenyves követte. Szinte valószínûtlen, olyan hirtelen találja magát az ember a sûrûben. Az erdészház a szokásos bezárkózó ház. Tilos átjárni, tilos vízet kérni… örülj hogy egyáltalán megkerülheted! bélyegző a kerítésen!
|
A túloldalon sokáig kerülgeti az út a patakot. Néhol zúgva esik le a víz, máshol lustán elterül, kis hidakon ide-oda vezet át rajta az ösvény. Az ifjúsági tábor meglepõen hangulatos, rendben tartott terület. Ezen a szakaszon egymást érik a források, de nem voltam szomjas. Mafla fejjel nem hoztam kulacsot, így késõbb, mikor már ittam volna szívesen, nem volt mit. Hát így jártam… |
|
|
Pilisszentlászlóig enyhén
emelkedve, az aszfalt utat
kikerülve jutottam. A falu kocsmájában
bélyegzés
és gyerünk
tovább. Jó erõs emelkedõvel éri el
az ember ismét a szintet. A
Szarvas-szérünél sok biciklista, szép
hangulatos rét fogadott.
Levágva Pap-réthez ismét a szokott
bezárkózó erdészház várt.
Bélyegzés
után élveztem a rét
hangulatos zsongását. Sok biciklista,
gyalogos pihent. Még egy lovas is volt. De az idõ
szorított, így
mentem tovább a Palócki-rét, majd egy bal kanyar
után az Ötszögû-rét
mellett. Az Úrasztal-oldalban kifejezetten hideg volt, a
kilátás
viszont csodálatos Vác felé. Egy jó
erõs kapaszkodóval toronyiránt
felmentem az Urak-asztalára. Érdekes hangulata van az
elhagyott
katonai bázisnak. Kicsit szomorkás,
elgondolkoztató. Elképzeltem,
amint az elhagyott kantinban ülnek a katonák, vagy kint a
pergola alatt beszélgetnek… Az õrtoronyból le
lehet látni
Vácra (távcsõvel). Aztán szintén
toronyiránt le, vissza a 
-ra.
A Vizverés-nyerge rétjére értem vissza. Egy
fiatal pár úgy nézett,
mint egy marslakót szokás. A Moli-pihenõig
láttam egy hollót, de túl
messze volt, hogy értelmes képet
készíthettem volna róla.
|
|
|
|
A pihenõ maga a csoda. Kis hangulatos, semmi cifra, de teljesen praktikus. A ferde fája komoly viharokról árulkodik, a kilátás meg csodálatos. Innen már rá-rá lehet látni a visegrádi várra. Borjúfõ után (ez egy szikla jó kilátással) egy hosszabb, kicsit egyhangú út következett, bár a Sóstói-rét kedvesen oldotta az egyhangúságot.
|
|
|
A Nagy-Villám alá érve az eleivel hangulatos rétet felváltotta a flancolók nyüzsgõ tömege. Nem igazán akaródzott bemenni a puccos étterembe bélyegzésért. Igaz, egy pincér nagyon udvariasan elmesélte, hogy hol találom a bélyegzõt, de ha a pavilonos hölgy nem segít, még mindig ott keresem. Egy ajtó takarta vitrin üvege mögött volt. |
Ő örült annak, hogy most már legalább tudja, miért van ott az a bélyegzõ, én meg örültem a bélyegzõnek. A kilátóba viszont nem sok kedvem volt felmenni. Még lefényképeztem a vendéglõbõl éppen kijövõ menyasszonyt, és mentem tovább a vár felé. Mivel a várba a belépõ 800 Ft/fõ ezt kihagytam. Sikeresen el tudják rontani az ember hangulatát ezzel a mindent harácsoló mohósággal. (…persze itt legalább valóban építik is a várat). A kálvária kedves, de láttam már hangulatosabbat. Visegrádra beérve végre teleittam magam vízzel (nem kellett volna…), csináltam néhány képet, és lementem a komphoz bélyegeztetni.
|
Bár árnyékban volt a túloldal így is hangulatos volt a börzsönyi látkép. |
|
|
Egy félóra múlva jött a busz. Ekkor már éreztem, hogy valami nem stimmel. Émelyegtem. Ráadásul lassan is haladt, mert mindenhol ezren szálltak fel. Szentendre elõtt bizony le kellett szállnom, mert vagy jön "Gyulabácsi", vagy eldobom magam. Friss levegõn aztán jobb lett, a parton meg elvégeztem a dolgom, és éppen elértem a következõ, tök üres buszt. Ezzel már nyugodtan beértem a HÉV-hez, szerencsére elérten a vonatot is. Így a tervezetthez képest semmi késés nem volt, és kb. fél tízre haza is értem.
Jó kellemes 25 km gyaloglás volt.
