15.sz. túra Pilis-h.
2005.
01. 16. vasárnap Az elõzõ
hétfõi túra után kedd reggel az
orrunkig sem lehetett látni a ködtõl. Ki sem
mozdultam két napig
a házból, olyan gusztustalan volt minden. Végre
vasárnapra szép lett,
bár jóval csípõsebb, mint
hétfõn volt. Mise után Lacit kértem, hogy
vigyen el Csobánkától Dobogókõig,
autóval, hogy a Dömével
tudjak menni. Hétfõ óta teljesen be volt zsongva. Bélyegzés,
aztán indulás!
|
( forrás: http://kektura.click.hu/ ) |
Sajnos
vasárnap, szép idõ lévén,
millióan voltak Dobogókõn.
Ráadásul a kutyára is rájött a
szarhatnék, mint rendesen. Hát nem gyõztem iszkolni
a nyüzsgésbõl. Így is megszólt egy
„kedves tûsarkú turista”, hogy nem hagyom kakálni a
kutyát. Kedvem lett volna a nyakába… . Ráadásul a kutya sem
fért a bõrébe, alig lehetett pórázon
vezetni. Azért valahogy csak kijutottunk
a sûrûjébõl, és onnan már
pompás volt. |
Egy rövid séta után egy sûrû fenyvesen vezetett át az ösvény, majd kellemes dimbes-dombos, sziklás helyre értünk. (Zsivány-sziklák) Ide érdemes lenne családostul is eljönni. Kicsit lentebb a Kamilla-forrásból megitattam a kutyát. Pilisszentkeresztig semmi extra. Bélyegeztettem, és tovább lefele. Az országútról egy hangulatos völgybe tér el az út, a Kovács-patak mentén. Komoly bõvizû patak, itt-ott egy zúgóval. Aztán láttam mészégetõ romokat is. Itt ismét többen lettünk, de szerencsére a normálisabb fajtából.
|
Nem csoda, mert egy gyönyörû szurdokban vezetett az út a patakot kerülgetve kis fahidakon. Egy helyen egyszer csak szõrén-szálán eltûnt a patak (nem semmi!). Késõbb, egy szûk szakaszon egy pici lány teljesen megrémült a Dömétõl, bár pórázon vezettem. Szegény kutya nem tehetett semmirõl. Gyanús lett a kislány, hogy kõvé dermedve áll, és nem mer elmenni mellettünk. |
|
–Félsz a kutyustól ? kérdeztem.
–Igen ! mondta elhaló hangon.
–Akkor félreállunk, és nyugodtan elmehetsz.
Még le is ültettem a kutyát, de szegény még így is folyamatosan szemmel tartotta. Tündéri volt.
Leérve a szurdok lenti végéhez egy tisztás fogadott, a mûút alsóbb szakaszánál. Ide is el lehetne jönni családostul.
A folytatás ritkásabb erdõben, majd egy friss irtáson vezetett. Fantasztikus fa illat volt itt. Kicsit sáros, unalmasabb szakasz következett. A Szent-kúti elágazásnál a tisztáson megigazítottam a cipõimet. Ekkor éreztem, hogy már erõsen hideg van.
|
( forrás: http://kektura.click.hu/ ) |
Bár múlt hétfõn kerestem emlékeket a Kevélynyergen, de itt találtam Szent-kúton. Még ifjú házas (vagy jegyes) korunkban voltunk Csobánkán egy templom faszerkezetét festeni. Hát ez a kápolna volt az. Szépen gondozott azóta is, a környezete is. Egy kis kaptatóval a hátam mögött feljutva a gerincre végre ismét napfényben haladhattunk (eddig folyton takart a hegy). |
Ledöngölt,
szinte aszfaltos, széles úton vezetett a 
jelzés. Kiérve az
erdõbõl jobbra egy embernyi magas töltés
mögött
elterülõ lanka, balra a völgyben Csobánka
csodálatos
panorámája fogadott. Mivel a nap jobbról
éppen a halom tetején át
sütött, így az árnyékom kb. 3-4 km-re a
faluban volt
valahol, bár látni nem láthattam
(természetesen). Békés, idilli
hangulata volt a tájnak. Az országútig menet
csipkebogyót eszegettem.
Már finom, dércsípte, kásás
állagú volt.
Az autónál nem kellett biztatni a kutyát a beugrásra, de mi tagadás, nekem is jólesett ülni a (kicsit késõbb már) bemelegedett autóban.
