13.sz. túra Budai-h.
2004. 04. 03. szombat Pár napja terveztem már ezt a túrát. Szokásom szerint már kellõen be voltam gerjedve indulásra. Szombat reggel 7 körül indultam autóval Hûvösvölgybe. Aztán busszal Solymárra. A busz kicsit hamarabb ért oda, de nem ment el addig a keresztezõdésig, ameddig én gondoltam. Így a vonat indulásáig kb. 15 perc alatt egy komoly trappot kellett levernem. Éppen elértem a vonatot Piliscsaba felé. Izgatottan lestem az ismert tájat a vasút szemszögébõl. Jó komoly alagút van itt. Aztán Piliscsaba, a már ismert állomás. Bélyegzést már múltkor kaptam, így a kissé hûvös idõben egybõl indultam is.
|
A falu kivezetõ
útján egybõl el is néztem a jobb
letérõt. Már a lõtérnél
vettem észre magam. Így a Csaba hegy ÉK
dombján átkelve tértem vissza az
ösvényre. Ez viszont egy kellemes mezõ
szélén vezetõ út, balra a Csaba heggyel. Egy
kedves kis kõhíd után be a völgybe. Enyhe, de
folyamatos emelkedés innen jó hosszan. A völgy
békés, csendes, láttam egy csodálatos
szép fekete fenyõt. |
( forrás: http://okt.rulz.hu/ ) |
A törzse kb. 15-20m magas lehetett. Viszont nagyon sok a csonkolt vagy kidõlt fa: a tavaszi jegesedés eredménye. Sokszor a turista úton is alig lehetett elmenni tõlük. Impozáns látvány a Disznófõ sziklákon az a néhány fenyõ. Itt-ott ki lehet látni a fák közül, fel a sziklákra. Késõbb egy favágó-brigáddal találkoztam. A Bükkös-árok végénél, az éles jobb kanyarnál egy kicsit megpihentem.
|
( forrás: http://kektura.click.hu/ ) |
Innen már szintben látszott, még utoljára, a szikla a fenyõligettel. A Kutya-hegy nyergében valóban kellemes tisztások fogadják az embert. Aztán egy nagyobb réten keresztül fel a Nagy-szénás csúcsára. Tényleg gyönyörû a körpanoráma, bár a közeli kilátás sem semmi. Csak a szél volt kicsit kellemetlen. Így a turistaház romjainál ettem. Hangulatos lehetett ez a ház, kár hogy lerombolták. |
Az ez utáni szakasz -egy körbefutó szint út és egy lejtõ Nagykovácsiig,- elkeserítõ volt. Sok szép, ereje teljében lévõ fenyõ derékba törve. A Zsíros-h.-i szakaszon felismertem azt a helyet, ahol gyerekkoromban egy tanárrommal jártunk, és mesélt arról, hogy régebben csillékbe kapaszkodva „libegõztek”. Alaposan megváltozott a hely az emlékeimhez képest. A turistaháznak csak a falai állnak, nem túl felemelõ. A lejtõ alján a „Muflon-Itató”-ban bélyegeztettem, majd egy unalmasabb szakasznak vágtam neki. Egy tipikus falu széli „szeméttelep szerû” rész. A jobb kanyar után már élvezhetõbb lett. A Kovácsi-erdõföldek mellett (nagy tisztás) vezet az ösvény. Csodálatos illatú kék virágok borították tömegével a földet.
|
Egy felsõ vezeték után ért ki az út a Remete-szurdok Ny. végéhez. A kilátás fenséges. Olyan érzésem volt mintha a Grand Canyont látnám országaink arányában lekicsinyítve. Szemben a felhagyott kõfejtõ külön színfoltja a tájnak. Itt is ettem egy keveset. Lent a szurdokban már túl nagy volt a jövés-menés. A barlangba meg beköltözött egy hontalan. |
( forrás: http://okt.rulz.hu/ ) |
Máriaremetén a kegytemplom után, visszatérve az útra, a Szeleczky-kápolna elhanyagoltsága egy csöppet megdöbbentett. Méltatlan hozzá. A Náncsi néni vendéglõje után már nem sok kellett, és a Nagy-rétre értem. A Nagy-rét utáni sok megrongált kommunista emlékmû is méltatlan. Az úttörõ-vasútnál bélyegeztettem, majd irány haza.
|
( forrás: http://kektura.click.hu/ ) |
( forrás: http://okt.rulz.hu/ ) |
Jól kicsípte az arcomat a
szél. Most
kevésbé fáradtam el, és a lábam is
jobban bírta annak ellenére, hogy
3 km-rel hosszabb volt az út, mint múltkor.
Jólesõ túrázás volt.
