27.sz. túra Zemplén-h.

Bányi nyereg-Hollóháza

2003. 08. 16. szombat Nyaralni voltunk családostul Kishután, a Banya-tanyán.

A falu végétõl visszanézve a szûkülõ völgybe nagyon megkapó, szép látvány volt. Még egy kicsit sütött a hold, de már derengett a reggel. A tetõ után erdõs, bokros, lejtõs völgy következett. Itt a fák alatt még határozottan sötét volt. Bizony néha a zabszem sem biztos, hogy befért volna… De nem ettek meg a mumusok és egy párás, széles völgybe jutottam. Kora reggel frissen trappoltam be Vágáshutára. A falu elõtt favágók dolgoztak az útmentén. A bélyegzõ hely még nem volt nyitva, így másnap jöttem vissza autóval bélyegeztetni. A kivezetõ szakaszon majdnem megettek a kutyák, de aztán mégsem… Érdekes, meredek szurdok oldalán vezetett az út, majd némi kaptatóval fel a hegyre. Késõbb egy hosszan elnyúló íves kanyarban lelegeltem az összes szedret. (Semmit nem hagytam az utánam, késõbb induló párnak) Hangulatos szintúton mentem, és a Mocsári réten megcsodáltam a szépen burjánzó fákat. Egy szakaszon még pisilni is kockázatos volt megállni, mert annyi hangyaboly és hangya volt, hogy pillanatok alatt felmásztak az ember

Sikeresen leértem a mûútig, és mivel Klári még nem volt sehol, elindultam a falu felé. Bélyegeztem, megcsodáltam a lovakat, haverkodtam a kutyákkal is. A faluban egy padon ettem, és meg is jött Klári.

2003. 08. 17. vasárnap Nem esküszöm, hogy pont így voltak a napok. De az biztos, hogy ez egy vasárnap volt. (Jó két év távlatából írom ezt a naplót) Kicsit összezördültünk Klárival a reggeli elvitelnél. Mindenesetre Hollóházáig elvitt autóval. A porcelán gyár portájánál bélyegeztettem. Ez az elsõ (utolsó) bélyeg a kéktúrán. Az erdõben még hallottam a harangot (ezért tudom, hogy vasárnap volt) Aztán el is vesztettem a  jelzést. Kellemesen elkevertem magam. A Sarjános-réttõl elõször a Rákóczi-forrás felé mentem, aztán gyanús lett, és vissza. Akkor úgy gondoltam, hogy toronyiránt levágom az utat. Még jó, hogy a bokrok miatt nem lehetett (teljesen megszaggattak, a viperáktól is féltem), mert még mindig mennék a Gesztenyés-rét felé. Szerencsére a villanyvezeték segítségével nagy keservesen megtaláltam a -t. Ez a tájékozódás sem vált a dicsõségemre. Nem is megyek többet iránytû nélkül el sehova. Végül feljutottam a Bodó-rétre. Beazonosítottam a pár évvel azelõtti emlékeimet a  vonalvezetésérõl. A vendéglõben sikeresen bélyegeztettem, és mivel a Nagy-Milicet már többször megjártam elõtte, most inkább a -t választva mentem le Füzérre. Itt már benéztem az északot a nap szerint. A Hideg forrás kellemes nyirkos hely. Aztán már nem nyirkos, hanem száraz, köves.

oda, ahonnan jövök (mert oda mentek ki vásározni), ha bélyegzõ kell. De szerencsére a vendéglõs nõ normális volt, és elrendeztük a bélyegzést.

Úgy gondoltam, hogy tovább megyek Bózsva felé, de egyszer csak megszólalt a telefon és két perc múlva ott volt Klári. Hát ilyen az én feleségem… Persze, azonnal elszállt az összes vélt sérelmem.

2003. 08. 18. hétfõ Családostul indultunk el Kishutáról Bózsvára. A temetõnél átvágtunk a dombon, a Jáger Panzió mellett, szép kis hétvégi házak között értük el a Szuha-völgyet. Itt még egy szalamadrát is találtunk, de szerencsétlen már alig élt. Kellemes rétek és fenyvesek között mentünk be Bózsvára.

Nagyon kellemes nyaralás volt, Kár, hogy megszûnt a Banya-tanya. (úgy hallottam.)