10.sz. túra Vértes-h.

Csókakõ v.mh.-Szárliget v.áll.

Az elsõ kéktúra utam volt ez. Tündével indultunk el, kora reggel, vonattal.

2003. 06. 21. szombat Kora reggel mentünk a budafoki pu.-ra autóval, innen indult a vonatunk. Fehérvárig mentünk, majd átszálltunk a Bodajk felé vezetõ vonalra. Csókakõ v.m.-nál szálltunk le. Szép reggel volt. Megcsodáltuk a Bajos keresztet (ennél a keresztnél mentünk mindig el Bakonynánára) és hosszan gyalogoltunk az országúton, ki a 81 sz. fõútig, majd tovább Csókakõre. Itt bélyegeztettünk a vendéglõben és reggelit vásároltunk a boltban. Megenni a templom melletti buszmegállóban ettük meg. A várromnál már elég meleg volt. 

Még szerencse, hogy hoztam másikat, így abban folytattam tovább a túrát. Reggel óta itt találkoztunk elõször turistákkal. Tovább a -en rövidítettünk és leértünk az Antalárok alsó végébe, majd ismét letérve a -ról felsétáltunk Kápolna-pusztára. Sajnos a Vörösmarty forrás nem volt használható. Volt egy kis tó is, de az meg el volt kerítve. Már alig álltunk a lábunkon. Ez egy elhagyott falu (a háborúban az oroszok mindenkit meggyilkoltak), de egy erdészház még van, kicsit oldalt a völgytõl. Megnéztük a temetõt is. Megrendítõ. Néhány romos ház. Egy társaság jött lovaskocsival és nagy zajjal, de hamar el is mentek. Mi pedig kerestünk egy jó helyet táborozásra a bozótosban, a hirtelen leszakadó domb lábánál. Tünde még fel is mászott rá. Sátorverés, evés, alvás. Hajnalban kimentem pulóverért a hátizsákhoz, mert hideg volt a hangulatos, szép, hûvös éjszaka. Azt hiszem sütött a hold. Reggelre minden csurom vizes lett a párától.

2003. 06. 22. vasárnap Korán indultunk, hogy a reggeli misét elérjük. A lábam egészen elviselhetõen rendbejött. Komoly trappal értünk le Gántra, még a tájat sem igazán lestük, de hiába. Csak délben kezdõdött a mise. Bélyegzés után komolyan elgondolkoztam azon, hogy feladom, mert a lábam a reggeli trapptól ismét katasztrofálissá vált. De úgy döntöttem, ki kell bírnom. Sajnos a misét nem tudtuk kivárni, így egy hosszú legelõn keresztül tovább indultunk. Hátul még sokáig látszott a falu a völgyben. Beérve az erdõbe a Pap-völgyben vezetett az út. Hangulatos, kicsit ligetes, fenyõs volt a környék. Egyszer csak egy csapat ló jött szembe velünk. Egy legelészõ, vonuló ménes. Megsimogattuk õket (már amelyik engedte). Késõbb az út erõsen emelkedni kezdett és sziklás is lett. Mindszentpusztára már ismét fájós lábbal érkeztem. Most már az izmok fájtak inkább. Itt találkoztunk két turista fiúval. Jót beszélgettünk és ettük a szedret.

Ebédeltünk, kicsit kipihentük magunkat, majd bélyegeztünk. Itt legalább volt víz. Késõbb egy rally verseny közepére csöppentünk, és bizony igyekezni kellett két autó között az úton. De ez csak egy rövid szakasz volt és merõlegesen letérve ismét magunk voltunk. A csáki várat meg sem néztük, bár lentrõl látszott, mert úgy kifárasztott minket az erõs kaptató. Kőhányáspusztáig az út inkább gyötrelem volt, mint élvezet. A pusztán volt víz, kicsit megpihentünk, és bélyegeztünk. Úgy gondoltuk, hogy itt éjszakázunk. Tünde meg is mosdott, én csak nyögtem. De mivel szálláshely nem volt az igazi, és még túl sok volt hátra az útból, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Át a nagyúton és fel a Cseresznyefa-hajtás mentén a hegyre. Végre megérkeztünk Várgesztesre a vár alatti parkolóba. Jártányi erõm sem volt. Szerencsére voltak padok, így kényelmesen, ülve vacsoráztunk. A parkoló melletti dombon vertünk sátrat. Alig tudtam felmenni, hogy kifigyeljem a helyet. Egész jó volt. Az idõ egy kicsit ijesztgetett minket, de nem lett semmi az esõbõl. Este még sokáig nótáztak a réten a bankettező fiatalok.

2003. 06. 23. hétfõ Reggel borongós időre ébredtünk, de csak átmenetileg. Reggeli, és fel a várba. Nem nagy szám, és be sem engedtek. Az iskolások be-, mi meg kizárva voltunk. Így bélyegezni sem tudtunk. Nem baj, majd a faluban. Egy rövid séta után a falu boltjában vásároltunk és bélyegeztettünk. Mire a falu végén a kis tavat megkerülve elindultunk a Zsigmondkõre, már sütött a nap, igaz erõsen fújt a szél. Errõl a szikláról nagyon szép a kilátás.

Élesen jobbra, a vár felé, erõs kapaszkodóval lehet feljutni. Éppen egy iskolás csapat szállta meg a várat. (velük késõbb még találkoztunk). Ez egy klassz hely!

kikecmeregni egy-egy árokból a 16 kg-os zsákkal, és a fáradt lábammal.

A turistaszállón találkoztunk ismét a vitány-vári iskolásokkal. Kicsit mosdottunk, ittunk, és pihentünk. A gondnok kissé bizalmatlan volt, de nem érdekelt minket. Felfrissülve sétáltunk tovább az osztrák giccspalota mellett le a nagyútig, majd át a réten Szárligetig. A réten jócskán eltikkadtunk az erõs napsütésben. Szerencsésen elértük az állomást. Bélyegzés és fel a vonatra. Pár perc múlva indult is. Kelenföldig mentünk, majd egy másik vonattal tovább Budafokig, aztán autóval haza.

Már csak egy kullancsot kellett kivenni a hátamból, és kivárni a tenyérnyi vízhólyagok eltûnését.