Kéktúra

Valamikor... 2002 karácsonyára feleségem meglepett "Az Országos Kéktúra turistaatlasz és útikönyv" kiadvánnyal. Nem sejtette mit indít el vele... Tavaszig csak olvasgattam, aztán alig bírtam kivárni a jó időt, hogy elindulhassak. Az első utamat még Tünde lányommal jártam be, de ő azóta már felnőtt nőként, férjével járja az élet kirándulását.

Így sokaktól eltérően, egyedül folytattam a túrázást, ami szenvedéllyé vált nálam. Emlékszem régről, hogy különleges "jó buli" hangulata van egy-egy csapatos kirándulásnak, de a természet részévé válni arra a pár napra, csak egyedül lehet. Így már inkább "meditációs" hangulatú a túra. A természet nélkülünk is teljes életet él, a fa, a virág, a patak akkor is ott van, amikor mi már otthon a paplanos ágyban alszunk, vagy éppen a munkánkat hajtjuk, és eszünkbe sem jut a kirándulás. Mi csak vendégek vagyunk abban a világban, és annál több titkát árulja el nekünk, minél szelídebben, belesimulva lessük el.

Sok szép élményben volt részem, sok szép emléket gyűjtöttem. Remélem sikerül átadnom ezeket annak ellenére, hogy nem vagyok egy írói alkat. Első túráimon még nem vittem magammal fényképezőgépet, ezért előfordul, hogy későbbi, vagy nem általam készített képpel színesítem a leírást.