Unokás túrák

Veronika

2021. 07. 29.  csütörtök      Alig telt el néhány hét, és újabb túrára indultam, most a 9 éves Veronikával. Mivel benne voltam a Medves-fennsík élményében, erre a környékre terveztem ezt az utat is. Mama elvitt minket Rónafaluba és együtt felsétáltunk a Mogyorósi-kilátóhoz.  

Miután itt kigyönyörködtük magunkat, hármasban tovább mentünk a Rétikereszt felé.

Hangulatos volt a séta a szalmagurigás réten, itt-ott ölyvek ültek a gurigákon.

Közeledve a kereszthez, festménybe illő kép fogadott minket: a virágos, nyári mezőn álló több mint 100 éves kereszt s az őt vigyázó különleges fa, a távolban, háttérként magasló Salgó vára, maradandóan beíródott emlékezetünkben. Lepihentünk a kereszt mellett álló padon, s búcsút vettünk az innen már visszaforduló Mamától. Érdekes hely ez, igazából semmi különös, de nekem, a több éve történt első ittlétem óta, meghatározó helyszíne a környéknek. Ha csak tehetem, meglátogatom!

Közel északi irányba ballagtunk tovább, s nemsokára fák közé kerültünk. Elértük az Új-bánya vájatát, ahol már régen megszűnt a termelés, de a fejtett kövek még mindig beszédesen mesélnek a múltról.

Kiérve a nagyobb útra, felkapaszkodtunk egy lépcsőn a meredek doboldalra, s tátva maradt a szánk. A magasabb kilátó pontról lenézve, békés nyugalmában előttünk terült el a Középbánya-tó. Engem, ez a tengerszemre emlékeztető tó, régóta rabul ejtett. Valahányszor erre járok, mindig új arcát mutatja, mindig új gondolattal varázsol el. Meg is pihentünk itt, élvezve különleges hangulatát. Az evést követően lementünk a partjához, s bejártuk a járható partszakaszt, majd búcsút vettünk ettől a varázslatos helytől.

 Visszatértünk a fennsíkra, és jórészt virágos mezőkön ballagva mentünk tovább. Itt meséltem Veronkának, hogy régebben errefelé találkoztam azzal a nyúllal, aki a fényképezőm előtt mutatta be esti tornagyakorlatát. Hosszan hagyta magát fényképezni, érdekes kaland volt.

Ennek az iránynak az az előnye, hogy a fennsíkról, már távolról jól láthatóan közelítjük meg a szépséges Somoskői várat. A fennsík szélénél viszont már nem folytattuk az irányt, hanem jobbra fordulva a Kőpark felé fordultunk. Ide terveztem az éjszakázást, de a táborozást tiltó tábla elgondolkoztatott.     

Miután megcsodáltuk a parkot, tovább mentünk a bánya mélyére, s a sziklafalak ölelésében egy igazán romantikus táborhelyre leltünk. Délutánra járt még az idő, de most sem unatkoztunk. Bebarangoltuk a környéket, beszélgettünk, Vera épített egy sziklavárat, és már vacsoraidő is volt. Bő 10 km-t jártunk ezen napon. Lefeküdtünk, s éjszaka, Vera ijedten ébresztett, hogy járkál vaki körülöttünk. Tündéri volt! Nem igazán hallottam semmit, csupán egy sün motoszkálhatott a közelben. Megnyugtattam, s reggelig már békésen telt az éjszaka.

2021. 07. 30.  péntek                    Szép időre ébredtünk, s hamar neki is vágtunk a folytatásnak. Azt terveztem, hogy átmegyünk Szlovákiába, s megnézzük a „Macskalyuki-kilátót”.

Pár éve jártam már arra, s mondhatom, csodálatos kilátás nyílik innen, a szinte egy vonalba eső két várunkra. (Somoskői vár és a Salgóvár) Hamar át is mentünk a határon, és meg is találtuk azt az ösvényt mely a kilátóhoz vezet. Kapaszkodós másfél kilométer után el is értük a kilátót, ahol komoly csalódás ért minket: a kilátó létrája le volt vágva, bizonyára veszélyessé vált már a torony. Sajnos így a kilátás elmaradt! Kissé éget az arcom kis unokám előtt, de nem volt mit tenni. Nem maradt más, mint egy kis pihenés, és a csalódott visszavonulás. (A nap végén a Salgó várból visszafelé készített fényképen feltűnt, hogy egy sziklaperem van a kilátó lábánál. -Akár ki is mehettünk volna, onnan körülnézni – gondoltam, s bosszantott a dolog. Aztán egy jó pár évvel későbbi túra kapcsán döbbentem rá, hogy a fényképen látott kilátó egy másik, úgy 500 m-rel feljebb lévő torony. Igazából az a Macsakalyuki kilátó. Addigra ezt az alsó tornyot már teljesen el is bontották.)

Lefelé legalább volt időnk megnézni a felfelé csak futólag megnézett bánya emlékhelyet és a bővizű forrást. Egy öreg csille emlékeztet a régi múltra, amikor még itt szállították le a hegyről a macskaköveket. (Innen ered a macskakő elnevezés: Macskalyuki bánya = macskakő)

Kicsit arrébb pedig egy kis házikó található, melyből mindig bőven folyik a friss víz. A mai, száraz világban sokat ér egy ilyen biztos hozamú, bő vizű forrás. Visszaértünk majdnem oda ahonnan reggel indultunk, majd elsétálva a Somoskői vár alatt, és érintve a Balassi-pihenőt, Eresztvényhez értünk. Mindig elámulok ezen a környéken, hisz itt az erdő közepén, számomra érthetetlen okból, található nem is kevés pihenőház, egy vendéglő, madárpark és még egy kis tó is. Sőt kicsit távolabb itt található a Salgó hotel is. Mi vonzza ide az embereket?… nem értem.

 Folytattuk utunkat a régi Somoskői kőszállító vasút nyomvonalán. A kellemes fenyőfákkal szegélyezett úton hamar elértük a régi alagutat. Mivel Verának nem sok kedve volt átmenni rajta, így inkább ezen a végén vágtunk neki a hegynek, s a fanyúl szobor érintésével felkapaszkodtunk a famókusig.

Itt várt bennünket Mama, s a boldog üdvözlés után a további utat már együtt tettük meg. Elsőként a várat céloztuk meg, s lihegve, szuszogva értük el a kilátó szintet. Itt legalább „megvolt” a kilátás, s hosszan csodáltuk szépségét.   

Ekkor készült el az a fénykép, ami felületes vizsgálata kapcsán megtévesztett, és hosszú éveken keresztül tévedésben tartott. Pedig egyszerű lett volna a dolog ha belegondolok, hisz az elbontott toronyból pár éve, amikor még fel tudtam menni rá, a közelebbi Somoskői vár, jobbra látszott a Salgóvárhoz képest. A szomszédos fényképen látszó Macskalyuki toronyból pedig balra látnánk a Somoskői várat a távolabbi, Salgóvárhoz képest. Tehát hamar kiderülhetett volna, hogy nem azonos tornyokról van szó, csakhogy nem gondoltam végig! Így jártam.

De rajtam kívül senkit nem érdekeltek ezek a dolgok, a lányok vidáman nézték a csodálatos kilátást. Veronika boldogan mesélte Mamának az élményeit, aki örömmel hallgatta. Még átmentünk a Boszorkány-kő szikláira is, ahonnan a várat csodáltuk meg.  Ezen a napon is bő 10 km-t mentünk, így összesen 21 km-t gyalogoltunk a két nap alatt. Kellemes, jól sikerült túrán voltunk túl!