Unokás túrák

Bori - Bazsi

2023. 08. 07.  hétfő              Egy év telt el, hogy Bori Bazsival közös túrát csaptunk a Csobáncra. Olyan kalandos emlékeink voltak róla, hogy újra felvetődött a gondolat egy hasonlóra. Most a Gerecsét céloztuk meg. Sajnos az indulás napján nem volt túl szép idő, de nem panaszkodom.

Kilenc előtt nem sokkal rakott ki minket Mama a Tokodi templom előtt, s neki is vágtunk a tervezett útnak. Szívós kitartással kapaszkodtunk fel a hegy oldalára, s hamarosan el is értük a Hegyes-kő csúcsát. Itt ugyan tombolt a szél, de a kilátás miatt megérte: látszott távolban a Duna, a Mária Valéria híd, Esztergom és a várhegyen a bazilika.   

A fiatalok tele lelkesedéssel, de kellő óvatossággal ereszkedtek le a nyaktörő úton a hegyről. Aztán hamarosan elértük a Kis-kő kőbányáját, mely igazán impozáns látvány erről a magaslati pontról.  

Miután kigyönyörködtük magunkat tovább ereszkedtünk a Tokodi pincék felé, majd átvágva az országúton, nyaralóházas környékre értünk. Egy kertben lévő fehér kutyus teljesen elvarázsolta Bazsit, hosszan haverkodtunk vele, majd az OKT bélyegző melletti padon pihentünk egy hosszabbat.

Hangulatos volt itt üldögélni a szép zöld rét szélén. A fiatalok jót beszélgettek, én pedig élvezettel fényképeztem a környék présházait. Ránk is fért a pihenés, mert erős kapaszkodó következett. A Mogyorósi kősziklához akartunk felmenni, és nem kis erőlködésünkbe került, mire fel is értünk.

Itt is különlegesen szép kilátás fogadott minket, a szikla tetején álló kereszt tövéből csodáltuk.

A már ereszkedős úton mentünk még egy darabig, majd keresztezve a Mogyorósbánya felé vezető erdei utat, behúzódtunk a fák közé, és letelepedtünk ebédelni. Nem kellett senkit bíztatni, kellően éhesek voltunk már. Egy jó órát ejtőztünk, de kellett is a pihenés, hisz szándékunkban volt ismét kapaszkodni, most az Öreg-kő oldalára.   

A Jankovich-barlang alatti pihenőben csaptunk még egy szusszanást, így friss erővel vágtunk neki a hosszú lépcsőnek a barlang bejáratáig. Az ifjak egyre jobban feldobódtak, ahogyan egyre sziklásabb környékre értünk. Aztán elértük a bejáratot, s tátott szájjal csodálták, pedig még alig láttak valamit belőle. Aztán lepakoltunk, s birtokukba vették a terepet. Bő két órát kalandoztak itt, s úgy gondolom, ez az élmény egész életükre elkíséri őket.

De a sok szöveg helyett, beszéljenek inkább a képek:

Még az a gondolat is felmerült bennünk, hogy itt éjszakázzunk, de a talaj keménysége láttán, hamar jobb belátásra tértünk.

Induláskor még felmentünk a barlang tetejére is, ahonnan már szépen látszott a mai napi célunk, Péliföldszentkereszt. Leballagtunk a hegyről, s a lábánál elterülő napraforgó föld mentén folytattuk utunkat. Nem sokat kellett már gyalogolni, hogy elérjük a Szent-kút környékén kialakított Mária kegyhelyet. 2005-ben táboroztam már itt, de azóta nagyon sokat változott a terület, igaz előnyére: a növények sokat nőttek, sok mindent felújítottak, de néhány dolog el is pusztult. Komoly volt a változás…

Kis pihenés után tábort vertünk, és barangoltunk is egy kicsit. A Katonasír továbbra is méltón őrzi hős honvédjeink emlékét, de sajnos a hozzá vezető híd már teljesen tönkrement.

 Miután megcsodáltuk a környéket, nekiláttunk vacsorázni. Megfőztük a Bori által szorgalmazott és hozott száraztészta leveseket, s ez annyira bejött, hogy azóta én is ezt ebédelem túráimon. Büszke is lehetett ötletére!

Este, már félig sötétben, kijött egy cserkészcsapat játszani a közeli rétre, de minket már nem vettek észre. Ezen a napon 12 km-t haladtunk és a borús idő ellenére, nagyon élveztük a túrát.

2023. 08. 08.  kedd      Ragyogó napfényes reggelre ébredtünk. A tegnapi borús időből semmi nem maradt, s mi boldogan szedelőzködtünk, s vágtunk neki a mai napnak. Besétáltunk a Szalézi Rendházhoz ahol összetalálkoztunk egy Kéktúrázó párral. Ők éjszaka a rendház melletti parkban függőágyaztak, s éppen reggelijüket fogyasztották, amikor odaértünk. Letelepedve melléjük egy jót beszélgettünk, alaposan csodálkoztak kis csapatunk láttán.

(Később valami hírt is olvastam róluk az interneten, talán, hogy sikeresen befejezték az OKT-t.)

Elbúcsúzva a pártól, a kálvária mentén felmentünk a keresztekhez, majd megcsodáltuk a rendház öreg temetőjét. Temetők mindig meghatnak, de ez a szerzetes temető különösen hatott rám. Érdekes volt látni, hogy itt, bár csupa utódok nélküli ember nyugszik, mégis gondozottabbak sírjaik, mint sokunknak. Hamar leértünk az országútra, majd egy mezőre fordultunk, ahonnan ismét csodálatos kilátás kápráztatott el minket. Aztán beértünk az erdőbe és hosszan kutyagoltunk.

A Bajóti-pataknál szusszantunk egyet az autós pihenőben, bár Bazsiban még tombolt a lendület. Fel-le szaladgált a partoldalon.    

Nem úgy, mint egy bő óra múlva Pusztamaróton. Teljesen kimerülten értünk a rétjére, ahol a fiatalok el is terültek, mint a békák. Ráadásul a térképen jelzett kút le volt zárva, de a tanyáról sikerült kérni vizet. Ők mesélték, hogy a kirándulók mindig nyitva hagyták a csapot, s így végleg elzárták, mert a vízet pocsékolni vétek.

Megebédeltünk, jól kipihentük magunkat, s talán még mindig ott pihennénk, ha egy komoly felhő el nem ijeszt minket. Még megnéztük a régi temetőt és az emlékhelyet, aztán már futni kellett a leszakadó zápor elől. Szerencsére egy dús levelű fa alatt szerencsésen átvészeltük, de meglepő volt ez a hírtelen fordulat. A már régen felhagyott Süttői Erdei Vasút mentén mentünk tovább, hogy aztán nyugat felöl fedezhessük fel a Kis-Gerecse sziklamászó falat.

Nekivágtunk hát a domboldalnak, s hamarosan egy kőbányában találtuk magunkat.

Felkapaszkodtunk az oldalán, s a felső pereméről káprázatos kilátás tárult elénk. A völgy túloldalán a Nagy-Pisznice sziklafala, balra pedig a Duna felé elterülő táj. Csak néztük, néztük…

A meredek sziklamászó fal lábánál egyik ámulatból a másikba esve lestük a csodákat: kőasztal, mely keresztbe megrepedt, sziklamászók, akik a kifelé hajló sziklán is felmásztak, egy pad, ahova a fiatalok csak lerogytak a csodás tájkép láttán.

Aztán, egy kötél segítségével átkelve egy mély vízmosáson, hamarosan elértük a Serédi kastély tisztását. Erre a környékre terveztük a mai tábort, de alkalmas hely híján, tovább mentünk. Pedig több kitérőt is tettünk, hogy találjunk egy megfelelőt, de csak nem sikerült. Szerencsére erőnk még kitartott, így szorgalmasan fogyasztottuk a távolságot, a Gerecse oldalán szintben kanyargó ösvényen. Meg is lett a jutalmunk, mert egy vadregényesebb részen láttunk egy gímszarvas tehenet a borjával. Na, ilyet sem láttak még a fiatalok, és én sem túl sűrűn.

Aztán kiérve egy tisztább részre, megláttunk egy táborozásra alkalmas helyet.

Le is telepedtünk, s hamarosan bele is kezdtük a levesünk főzésébe. Néha elment ugyan egy-két turista mellettünk, de nem igazán zavartuk egymást. Aztán jó étvággyal megettük a vacsorát, s be is húzódtunk a sátorba. A mai, majdnem 15 km gyaloglás fényében, nem nagyon kellett altatni bennünket. Kicsit hűvösebb volt ugyan az éjszaka, de ez sem igazán zavart minket. .

2023. 08. 09.  szerda            Ma sem volt hiány napfényből reggel. Picit hűvös volt ugyan, de a pakolás közben hamar felmelegedtünk.

Indulás előtt még feltűnt a „végtelen távolban” egy fehér csillogó valami. A fényképező zoom-ján keresztül már látszott, hogy a 30 km-re lévő Komáromi hidat látjuk. Nem semmi ez ilyen távolból! Nekivágtunk hát a mai napnak, s hamarosan elértük a régi kisvasút egy elhagyott, megrogyott régi viaduktját. Valamikor 2005-ben (az említett túrámon) már láttam én ezt, s jólesett felismerni e régi emlékezetes helyet.

Aztán elértük a Bánya-hegyi erdészházat, melyet szintén ezen a régi túrán érintettem. (Akkor, az éppen lakatlan ház asztalosműhelyébe raktam le átmenetileg a hátizsákomat.)

Körbenéztünk a környéken, s meséltem a fiataloknak a 18 évvel ezelőtti élményeimről. Jó volt visszaemlékezni arra a kellemes túrára.

Aztán már csak a leereszkedés maradt Tardosra, ahova meg volt beszélve a találka a kimentésünkre. Kicsit hamarabb érkeztünk, így várni kellett Mamára, de kellemesen telt az idő a hangulatos főtéren. Mára csak 6,5 km jutott, de a három nap alatt kicsit több mint 33 km-t gyalogoltunk. Ez azért már emelt szint! Aztán megérkezett Mama, s mi boldog örömmel utaztunk vele hazafelé. Jó kis túra volt! ui.: Pár napja kaptam egy levelet egy kedves túratársamtól. Azt írja, hogy tavaly ősszel már szépen fel volt újítva Péliföldszentkereszten a honvéd sírhoz vezető híd. De jó...!