Unokás túrák

Bori - Bazsi

2022. 07. 01.  péntek           Ebben az évben a két legelvetemültebb unoka fűzte a fejemet, hogy ismét menjünk egy túrára, de most hármasban. Egy évvel túl voltunk a covidos időszakon, így felszabadultan mehettünk távolabbi helyekre is. A Csobáncra és a Szent Gyögy-hegyre esett a választásom, s elég kalandosra sikerült a túra.

Fél tíz körül rakott ki minket Mama Mindszentkállán, s a vízvétel után hamarosan már a Kisfaludi Templomromot csodáltuk.

Le is pihentünk itt, hisz nem volt hideg az idő, jól kiszívta az erőnket, amíg felkapaszkodtunk a hegyre. Pedig a neheze csak most kezdődött, amikor a Kopasz-hegyre vezető emelkedőnek vágtunk neki. Később még lépcsőre is váltott a kapaszkodó, szegény Borinak nem elég, hogy a hosszú autózástól felkavarodott a gyomra, még ez az erőlködés is próbára tette. Végül sikeresen megszabadult a gyomorforgató „felfordulástól”, s onnan már minden rendben zajlott. Aztán felértünk a fennsík szélére, ahonnan már hamar elértük a kilátópontot.

Egy zászló van itt elhelyezve, aminek az aljára le lehet telepedni. Hihetetlen kilátás várja itt a kitartó vándort, aki felküzdi magát ide: szemben a Káli-medence békés, nyugodt vidéke, oldalt a tanúhegyek izgalmas világa, távolban pedig a Balaton sima víztükre.  

Kipihenve magunkat déli irányba indultunk, majd később egy éles fordulóval északira vettük az irányt.

Itt értük el azt a szőlőültetvényt, aminek a felénk eső végén egy régi templom(?) romot találtunk a LAURY felirattal. Érdekes hangulata van, hisz látszott, hogy rendben tartják, s kicsit jelképe is az ültetvénynek. A folytatásban hosszan gyalogoltunk a hegy oldalában, majd kicsit hevertünk egy sárgabarack fa árnyékába, ettünk barackot és mást is, hisz már jelezte a gyomrunk, hogy múlik az idő. Később elértünk egy kőkeresztet, ahol ismét délfelé vettük az irányt, s fokozatosan ereszkedni kezdtünk a hegyről.

Ezen a környéken kicsit elhagyatottabb úton haladtunk, de szerencsére végig megtaláltuk a folytatást, majd egy mélyúton értük el a Mária nevenapja-kápolnát. Fél egy felé járt az idő, a nap legmelegebb időszakában voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy egy hosszabbat pihenünk. Bebújtunk a közeli présház fái alá, ahol kiterítettük a polifoamokat és kényelmesen elterültünk. Még talán aludtunk is egy kicsit, na meg persze meg is ebédeltünk. Bő három órát sziesztáztunk, mely nagyon jólesett.

Egy hosszabb szakaszon, a két hegy közötti mezők, erdők szélén ballagtunk, ahol nagyon sok lepke volt. Fényképeztük is őket kitartóan, amíg ismét emelkedni nem kezdett az terep.   

Néhány kanyarral később megtaláltuk azt a házat, ahol tavaly felmerült bennem, hogy akár meg is vásárolhatnám… Most is szép volt, de mára már lelohadt az akkori megvásárlási hangulat.

Tovább kapaszkodva elértük a Simontanya közelében lévő Vár-kutat. Úgy terveztük, hogy innen veszünk vizet, de emlékeimmel ellentétben, s a napelemes szivattyú ellenére, nem lehetett vizet venni belőle. Így, visszatérve a tanyára akartunk vizet kérni, de itt meg nem találtunk senkit. Bajban voltunk, mert vízre szükségünk volt! Végül találtunk egy kifolyót, melyből egész jó minőségű víz folyt, azzal töltöttük fel kulacsainkat. Kockázatos vállalkozás volt, de szerencsére semmi gyomorrontás lett belőle. (Szerintem végül, mégiscsak a kút vizét ittuk…)

A kaland után már csak a végeláthatatlan kapaszkodás maradt, s hamarosan, a felettünk repkedő paplanernyősök alatt, felértünk a Csobánc várába.

Megcsodáltuk a fantasztikus kilátást, bebarangoltuk az egész fennsíkot, s közben felállítottuk a vár melletti sík részen a sátrat. Hosszan élveztük a hely varázsát, amit nehéz megunni.   

Később érkezett egy társaság, akik sátraikkal elfoglalták a vár belső udvarát. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha nem változik a világ… de változott! Éppen Mamával beszéltem telefonon, amikor egy szélroham kerekedett, s a sátor elfeküdt, mint egy döglött bivaly. A szélroham tombolva állandósult, s nekünk sürgős megoldást kellett találni! Bori kikapta a még szerencsére egyben lévő csomagot, Bazsi meg én pedig elkaptuk a sátor négy sarkát, s elvittük a leszakadó hegyoldal peremére, a csonka várfal egy kissé szélvédettebb részére. Nem semmi kaland volt, s itt bizonyosodtam meg róla, hogy ezek a gyerekek már simám megállják a helyüket, ha a szükség úgy hozza. Le a kalappal előttük!    

Nem volt nyugodt éjszakánk, a szél folyamatosan tépázta a sátrat, de itt legalább már nem tudta ledönteni. Erre a napra 9 km gyaloglás jutott, s mondhatom, unokás túráim egyik legnagyobb izgalmát éltük át. A gyerekek azóta is emlegetik…

2022. 07. 02.  szombat              Ragyogott a reggel, de a szél továbbra is tombolt. Viszont kristálytisztán látható volt a messzi távol a kitisztult levegőben. Készítettünk is jó néhány tájképet, majd keservesen összecsomagoltuk a sátrat, ettünk valamit, és nekivágtunk a folytatásnak.

A Rossztemplom felé ereszkedtük le a hegyről, s hamarosan Gyulakeszi központjába érkeztünk. A templom parkjában telepedtünk le, és nem volt túl melegünk. Jócskán megváltozott az időjárás tegnap óta.

Reggelizést követően elhagytuk a falut, s átkelve az Eger-víz patakon, majd a vasúton, Diskamajor karámjánál egy hófehér lóval haverkodtunk. Nagyon élvezték a gyerekek, igaz a ló is örömmel viselte a simogatást. A major épületeinél sikeresen vettünk vizet, s átkelve az országúton, hamarosan már a Páduai Szent Antal kápolnához jutottunk. Egy tuja és egy diófa védelmében álló pici kápolna igazán hangulatos hely. Innen csodálatosan fel lehetett látni a Szent Gyögy-hegy oldalában álló bazalt sípokra is.

A letelepedésre csábító környezet, na meg a 11 óra felé járó idő miatt, nem nagyon kellett biztatni magunkat az újabb pihenésre.  

Pihenés után nem a hegy felé, hanem az országúttal párhuzamosan folytattuk utunkat, hisz még Kisapáti temetőjénél fel akartuk tölteni vízkészletünket. Bele is szaladtunk egy zsákutcába, ahol a tulaj rosszallóan kezdett morogni, de felesége, látva a két fiatalt, kedvesen átengedett.

Köszönet érte, s így hamarosan már a Szent Kereszt-kápolna felé tettünk egy rövid kitérőt. Visszatérve az útra egy érdekes szerkezetet, labort(?) találtunk az ösvény szélén. Egy labda nagyságú lombik lógott a fán, alatta kémcsövek, s egy tölcsér. A leírás szerint vizeletből energiát gyártó berendezést találtunk. Akár még nyersanyagot is lehetett volna leadni, de ezt mi most kihagytuk. :) …hogy mik vannak!

 Hosszan kacskaringózva kapaszkodtunk felfelé a Kaán Károly kulcsosházig, melynek közelében ki nem hagytuk volna a jégbarlangot. Az ösvénytől alig 10 m-re a sziklás talajon, érezhetően hűvösebb a levegő. Élveztük az érdekes jelenséget, majd nekivágtunk a Bazaltorgonák mentén felkapaszkodó sziklás útnak a hegy csúcsa felé.

Az itteni kilátópontokról szépen vissza lehetett látni a Csobáncra, s alapos szemlélődés után az első nap délutáni hosszabb pihenőhelyünket is felfedeztük a távolban. (A Mária nevenapja-kápolnánál)

Lihegve értük el a csúcs pihenőjét, ahol boldogan letelepedtünk, miközben csodáltuk a tájat. Hamarosan fel is vertük a sátrat, de esteledve érkezett egy társaság, akik minket figyelembe sem véve ordibáltak, és tüzet raktak.  Nem vitáztam velük, de a sátor kiégetése sem hiányzott, így elkaptuk, s arrébb vittük úgy 30 m-re. …mit nekünk egy sátor áthelyezés! Kicsit több mint 10 km-t mentünk ezen a napon, s a körülmények ellenére, egészen elfogadhatóan telt az éjszakánk.

2022. 07. 03.  vasárnap           Szerencsére reggelre el is tűnt a tegnap esti tapintatlan társaság. Most is tiszta volt a levegő, így ismét csodálatos kilátás fogadott minket.

Elcsomagoltunk, megettük az induló falatjainkat, majd elkezdtünk ereszkedni a Kasza Béla esőbeálló felé. Hangulatos, kacskaringózó úton vezet innen tovább a  jelzésű ösvény. Ezen ereszkedtünk elég hosszan.

Kedves üdülőházak, ligetes erdők, és tisztások mentén hamarosan elértük az Oroszlánfejű kutat. Ittunk a friss vizéből, picit pihentünk, hisz szinte már majdnem el is értük a mai napi célunkat.

Kényelmesen átsétáltunk a Lengyel kápolnához, ahova hamarosan meg is érkezett a Mama. Boldogan meséltük, hogy bár ma csak 3 km-t jöttünk, de a három nap alatt összesen 22,5 km-t gyalogoltunk. Bepakoltunk az autóba, mellyel Mama, Balatonszéplakra, Bori szüleinek nyaralójába fuvarozott minket. Persze az itt nyaraló húgai kikönyörögték, hogy itt a kertben is verjük fel a sátrat, (egy meg eleve volt itt), s még itt is játszottak egy jót.

ui. Ebédnél éreztem, hogy valami nincs rendben, s kiderült, hogy kicsi lázam van. Aztán a teszt kimutatta, hogy ismét covidos vagyok. Szerencsére már mindenki védett volt ellene, s nekem is rövid, enyhe lefutású volt ez a második fertőzés. Még jó, hogy nem a túra alatt jött ki rajtam!