Magyar Zarándokút

Rukkel-tó – Ráckeve

2013. 04. 13. szombat Előre tervezgettem már ezt az utat, hisz nagyon vágytam már egy friss tavaszi kirándulásra. Még alig éledt a természet, és erősen sárosak voltak a földutak, de ennek ellenére lelkesen készültem az útra.

Szép napsütéses reggelen, biciklimmel a legrövidebb úton tekertem le a Rukkel-tóhoz, ameddig tavaly májusban jutottam el a felmérésben. Akkor sem találtam a további jelzéseket, ahogyan most sem, de most már fejben tudtam, merre kell keresni őket. Így a GCRUKK geoláda becserkészése után bele is vágtam a folytatásba Felsővány felé.

Elhagyva a néhány házat, az itt-ott feltűnő jelek egy végeláthatatlan útra tereltek. Ez az út egyenesen nekivezetett a Duna-Tisza-csatornának, majd jobbra fordulva mellé szegődött egészen Dabasig. A ragyogó napfényes időben hangulatos volt a téli álmából ébredő folyóparton kerekezni.

Bejártam a kényszerű kerülőt a becsatlakozó Harmincas-csatornánál, majd a hamarosan aszfaltosra váltó úton élveztem a hátszeles, gondtalan suhanást. De az örömömnek hamar vége lett, és egy idő után megelégelve az ismét rázós földutat, egy magaslesnél megálltam ebédelni.

Fél óra múlva értem el Dabas-Sárit, ahol a ritkán festett jelzések mentén hamar beértem a központba. Egy másik (néhány napja hazatért) vándor is volt itt, kíváncsian szemlélgettük egymást, aztán rövid pihenő után folytattam utamat. Az Újszülöttek ligete mentén hagytam el a várost, hol a település minden újszülöttjének (név szerint) ültetnek egy-egy facsemetét. Kedves és megható kezdeményezés. A Borzasi-zsilip fahídján átkelve ismét csatornák szépen zöldülő partján haladtam, később egy nyomvályús, majd aszfaltos úton hamarosan megérkeztem a Borzaspusztai romokhoz.

Egy hősi halált halt fiú emlékének állított, mára már erősen pusztuló kápolna körül, helyi zarándokhely alakult ki. Krisztus szobor áll a bekötőút elején, mellőle szép kilátás nyílik a környező sík vidékre. A ligetben néhány virág bontogatta már szirmait, igazi tavaszi újraéledés lengte be a tájat. Már nem először jártam itt, engem mindig különösen megragad ennek a helynek a varázsa. Most is hosszabban időztem, aztán nekivágtam a folytatásnak a csatornák mentén.

Szürkemarhák legeltek a környék vizes legelőin, de szerencsére a töltés útja járható volt. Csupán Ürbőpuszta előtt adódott némi nehézség, mert a tervezett zarándokút egyszerűen nem létezett. Az ilyen meglepetések miatt szükséges bejárni az utat, de végül egy bő 2 km-es kerülővel sikeresen elértem a pusztát, és a bágyadt napsütésben élvezettel figyeltem az ott lakók életét. Megettem egy szendvicset, pedig akkor még nem is tudhattam, hogy a folytatásban mennyire szükségem lesz a friss erőre. A falu utáni tavaknál ugyanis olyan felázott út várt rám, hogy néha magam is csodálkoztam, hogyan sikerült túljutni rajta. Aztán kereszteztem az országutat, majd elértem a vasutat, ahol végre jól járható úton tekerhettem a Hajós kastély irányába.

Rövid bekötőút vezet a vasúttól a kastélyig, mely titokzatosan rejtőzik egy liget belsejében. Nem igazán derült ki számomra a szépen felújított kastély mai funkciója. Szálloda, vendéglő, konferencia kastély, vagy magántulajdon…? Minden esetre hangulatos állomása volt utamnak. Széles mezők között vezető, néhol a tócsáktól alig járható utakon igyekeztem nyugat felé. A lefelé ereszkedő nap fátyolos fénye szépen bearanyozta az előttem elterülő tájat, de már nem bántam, amikor az 51 sz. főúttól kezdve aszfalton tekerhettem Ráckevéig.

Rendezett park mentén értem be a városba, melynek sétányáról szép kilátás nyílt a Duna túlpartján lévő templomokra. Áttekertem az Árpád-hídon, lesétáltam a dunai sétányra, hogy élvezettel szívjam magamba e kora tavaszi, kellemes délután hangulatát. Megkerestem a GCHAM virtuális geoláda jelszavát, aztán gyorsan nekivágtam a hazafelé vezető útnak, mert elszaladt az idő.

Jól is tettem, mert a hátszél, amit eddig örömmel élveztem, most már szemből fújva komolyan akadályozott a haladásban. A nyílt szakaszokon kifejezetten küzdenem kellett az előrejutásért, de szerencsére a tököli házak között már kevésbé zavart. Este 8 órára, 115 km-rel a hátam mögött, szerencsésen haza is érkeztem. Élvezetes, élményekben gazdag túrázás volt ez a mai, de be kellett látnom, hogy a távolabbi utakat már nem fogom tudni körtúrákkal bejárni.