Geodéziai tornyok

Zengő

2025. 10. 22.  szerda            „...nem lehet mindig a Magoskára felmászni!”, zártam az előző beszámolómat. Valóban így van, néha a Zengőt is meg kell mászni. Igaz voltam már rajta többször is, de a geotorony kódja még hiányzott. Így nekiszántam magam, és fel is mentem rá.

Nem volt egyszerű a tervezés, mert a Pécsre menő Mecsek IC elég rendszeresen késett 10…15 percet, nekem pedig így szoros lett volna elérnem Pécsen a buszt. Inkább Dombóváron szálltam le, ahol a Komló felé menő vonatpótlót még éppen elértem. (Ráadásul mivel vonatpótló, a kalauz oda tudott szólni a forgalmira, s így meg is várt.) Komlón némi sétával egybekötött várakozás után felszálltam egy Pécs felé menő buszra, mely el is vitt Hosszúheténybe.

Ezzel a logisztikával a kapaszkodáshoz is elég időt sikerült biztosítani magamnak, így nem kellett rohannom sem. Kényelmesen kisétáltam a faluból, majd nekivágtam a szőlőültetvényes hegyoldalnak. Ekkor pillantottam meg először magasan, fent a távoli geodéziai tornyot.

Hamarosan bevezetett az út az erdőbe, s szebbnél szebben színesedő fák között haladtam tovább. Néha, még egy-egy tanya megszakította fák egyhangúságát, de később már ezek is elmaradtak.

Egy kicsit erőteljesebb kapaszkodó után (hol volt ez a Magoskaihoz képest…), hamarosan érintettem a Bocz keresztet. Nem ilyennek képzeltem, de így is kedves emlékhelye az erdőnek.          

Innen már pillanatok alatt elértem a tornyot, ahol először 2011 tavaszán jártam. Akkor még nem volt megcsinálva a kilátó, s javában dúlt a lokátor építési küzdelem. Persze kerestem a régi emlékeimet, melyek itt-ott fel is villantak. Amúgy nem egyedül voltam, a toronyban éppen egy idősebbekből álló túracsapat volt.

Én is felmentem utánuk, és mivel egy emelettel magasabb lett a kilátó, mint a torony, így már körkörös kilátás volt a tetejéről. A párás, fátyolos távoli táj, lélegzet elállítóan szép volt.    

Boldogan keresgéltem az ismert pontokat a távolban, s alig tudtam betelni a látvánnyal. Örömmel konstatáltam azt is, hogy akárcsak 2011-ben, most is itt lobog országunk zászlója. Jó érzés volt!

Lefelé menet a Bocz keresztet követően terveztem egy kerülőt, de mivel elég sokat időztem a toronyban, na és a letérő ösvény egyszerűen nem létezett, ezt most kihagytam. Lejjebb azért mégiscsak más úton tértem vissza a faluba, de ez már biztonságos kitérő út volt.   

Így, némi bepillantást is nyertem a falu hétköznapi világába. Kényelmesen értem vissza a megállóba, még egy rövid ebédelésre is futotta az időmből. A pontosan érkező busszal Pécs határáig, majd egy átszállással Dombóvárra utaztam tovább. Ide is pontosan érkezett a busz, nem úgy, mint a vonat, ami a Mecsek IC késése miatt 15 perccel később indult. (Egy reggeli késés az egész nap folyamán tovább gyűrűzik…) Persze engem ez már alig érintett, de voltak, akik meglehetősen bosszúsak voltak miatta!

    Végül is egészen pontosan érkeztünk a Camponához, ahonnan kényelmesen hazasétáltam. Kicsi híján 9 km-t gyalogoltam a nap folyamán, s a 450 m-es szintemelkedés is még az elviselhető kategóriába tartozott. Szép őszi túrán voltam túl, köszönet érte!