Geodéziai tornyok

Tiszanána

2026. 01. 27.  kedd              Napra pontosan egy hónap telt el az előző utam óta. Elszaladtak az ünnepek, és már nagyon vágytam egy kis mászkálásra, de az időjárás nem kedvezett. Aztán végre egy napnyi szép, napos időt ígértek, s neki is vágtam.  

Na, nem a legcifrább utat választottam, csupán az egyszerű Tiszanánai, Újszabószállás mérőtornyot néztem ki magamnak. Mivel a földutak járhatóságában nem bízhattam igazán, ez jó választás volt, hisz ez végig aszfaltos úton megközelíthető.

Kilenc órakor indult a vonatom a Keletiből, s egy Füzesabonyi átszállást követően fél délre ért a buszom Tiszanánára. A Fő tér utáni, kivezető úti megállóban szálltam le, s rövid gyaloglással el is értem a letérő aszfaltos utat, mely egy régi, elhagyott telep felé vezet.  

Ballagás közben felsejlett a távolban a szomszéd falu, Sarud temploma, majd pillanatok alatt el is értem a tornyot. Felmászni nem akartam rá (állítólag már létra sincs benne), s mivel az útról is olvasható volt a kódja, be sem mentem a lábához.

Vele szemben az elhagyott telepen romos épületek, lepusztult víztorony, feléleszthető áramellátás van, csak éppen már senki nem használja. Csupán később tudtam rájönni milyen funkciót tölthetett be régen… (*) Mivel ki akartam próbálni, mennyire sárosak az utak, továbbmenve, egy földúton tértem vissza a faluba. Szerencsém volt, mert még nem volt teljesen felolvadva a föld, illetve voltak havas csíkok, melyeken elég jól tudtam manőverezni, de komolyabb olvadás után sokáig használhatatlanok lesznek ezek.

Mindenesetre megérte erre jönni, mert sok nyúl ugrott meg előttem, s az egyikről sikerült is egy sorozatképet készítenem.  

Félútról visszanézve a torony felé, egy érdekes pillanatot sikerült észrevennem: A torony, a mögötte álló fa ágait felhasználva, kedves "integetéssel" búcsúzott tőlem!  

Aztán elértem a falu aszfaltos utcáját, s ami kevés sár rákerült a cipőmre, nadrágomra, egy kis hóval le is pucoltam. Így szalonképesen várhattam a buszra. Egy gyors ebédet követően meg is érkezett, s egy füzesabonyi átszállással, háromra meg is érkeztem a Keletibe.

Jóleső, 2,5 km-es sétán vagyok túl, s nem is bánom, hogy ilyen lazán kezdhettem az idényt.

(*)
ui. Amint az AI-tól megtudtam, a régi, elhagyott telep Tiszanána Újszabószálláson, egy állattenyésztő telep (jellemzően szarvasmarhatelep) volt. A szocializmus időszakában a helyi termelőszövetkezet (TSZ) egyik jelentős állattartó bázisaként működött. A területen nagyméretű istállók, takarmánytárolók és kiszolgáló épületek maradványai láthatóak. A telep funkcióját vesztette, jelenleg elhagyatott "szellemtelepként" áll a Tisza-tó közeli síkságon. A közelében található egy geodéziai mérőtorony (vasbeton henger), amely tájékozódási pontként szolgál a környéken, de funkcionálisan nem tartozott a mezőgazdasági telephez.