Geodéziai tornyok

Kustyán-Döbröntehegy

2025. 04. 04.  péntek                   Fél hat után indult a vonat Kelenföldről. Már indulási idő volt, de a megadott vágányon egy másik, igaz szintén Székesfehérvárra menő vonat állt éppen. Nem vacilláltam, gyorsan felszálltam erre, s kiderült, hogy még jobb is, hisz ez közvetlenül elvisz Lepsényig.

Lepsénynél is még tartott a zavarodottságom, mert az érkező buszra, az ellenkező irányba szálltam fel. Tiszta szerencse, hogy egy 10 perces hurok után jött is visszafelé, hogy menjen Enying felé. Szóval a „túrázók angyala” velem volt! Persze azért minden nem lehet rendben, mert Enyingen jó 600 m-rel előbbi megállóba szálltam le, de ezt már ki bánta… 

Átsétáltam a város megfelelő oldalára, és neki is vágtam a sétának. Szépen elmaradoztak a házak, majd egy Szt. Orbán szobor tövénél elvégeztem a napi tornámat a fájó derekamra. Az itt kezdődő, igen hangulatos horgásztó végénél, elhagytam az aszfaltos utat, hogy egy rövidebb, bár nem pontosan a toronyhoz vezető úton haladjak tovább.

Az itteni erdőben már meg-megjelentek őzek, reklamáltak is, hogy mit keresek én erre.

Valószínűleg ez a hír futhatott végig a környéken, mert az erdő utáni szántáson, a már látható torony felé fordulva, népes őzcsapatok készültek a fogadásomra. Néhányan félénken kitértek az utamból, de voltak fotogén alkatúak is: szinte előttem pózoltak, hogy örökítsem már meg őket az utókór számára. Én pedig nem késlekedtem, ha már ennyire kértek!

          Aztán leolvastam a torony kódját, s mivel létra híján felmenni nem lehetett, elindultam visszafelé, most már az aszfaltos út irányába. Mint később kiderült, távolságra csupán 700 m-t nyertem a rövidítéssel, de a „fotogén őzkaland” felbecsülhetetlen élmény volt!     

Persze azért kaland errefelé is akadt: az itt már igen rossz minőségű út szélén egy nyuszi üldögélt. Aztán közeledésemre, persze bement a bozótba, de így is élmény volt. Később, mire már kezdett egyhangú lenni az út, váratlanul egy őz lépdelt ki elém az út közepére. Óvatosan lassítottam, de persze hamar felismerte a helyzetet, s vad rohanásba kezdett… volna, de „kipörgött a kereke”. Szegénynek az aszfalton megcsúszott az elrugaszkodó lába, s hosszú másodpercekbe tellett, mire el tudott szaladni. Aztán persze a bokor biztonságából már méltatlankodva riasztott. J

Szóval, jól telt a vissza út! A városban vásároltam, ettem valamit, majd mivel Ozora felé csak másfél óra múlva indult a busz, egy félútig, Dégig menő busszal, elmentem addig. Így történt, hogy tervezetlenül Dégen is körbenézhettem. A buszfordulótól lesétáltam a felduzzasztott Bozót-patak felé, hátha be tudok menni a Festetics-kastélyparkba, de nem tudtam.

Amennyire lehetett bekukucskáltam a parkba, majd az itteni geotorony látogatásnál több időt hagyok a kastély bejárására. Inkább visszatértem a térre, ahol egy gólyafészek volt a központi villanyoszlop tetején. Lelkes kelepeléssel fogadta a tojó a visszatérő párját, majd egy kis házasélet után, folytatták napi rutinjukat. Megkapóan kedvesek voltak egy pesti ember számára.

Menetrendszerűen megjött a folytatás busz, s egy Simontornyai átszállással, megérkeztem Ozorára.

Neki is vágtam az útnak, s hamarosan egy apró részlet, a Cinca-patak felett átívelő kőhíd varázsolt el. (A kastélyt visszafelé terveztem megnézni.) Később, kiérve a faluból, egy mélyúton kapaszkodtam egyre feljebb. Egy bevágásnál kikapaszkodtam az oldalsó szélére, ahonnan széles panoráma nyílt, a már mélyen fekvő falura.        Aztán felérve a hegytetőre egy úti kereszt áll egy pihenőnél. A közelben virágzó fa, s a húsvét közeledése, vidám tavaszias hangulatot ébresztett bennem. Jó volt ott lenni!

Egy rövid aszfalt után megérkeztem a tetőn lévő széles síkra, ahonnan már jól látszott a geotorony. Miután odaértem látszott, hogy innen is ki van szedve a lépcső, bár az emeletek megvoltak. Még vastag kötelek is fel voltak akasztva a felmászáshoz. (Rossz érzés fogott el, kínos emlékeim miatt: egy pár éve én találtam rá egy akasztott emberre az erdőben.) Nem is néztem sokáig, leolvastam a kódot, s irány vissza a völgybe.

Visszaérve a faluba, megnéztem a kastély kertjét. Rózsákkal, gyümölcsfákkal van teleültetve, élvezettel sétáltam köztük. Egyszer majd a nejemmel bemegyünk a kastélyba is.

Lent a buszmegállóban megtaláltam a várt busz tábláját… akkor minden rendben, jó helyen állok! Szépen időre meg is jött, s azzal a lendülettel tovább is ment, lekanyarodva a Pincehely felé menő útra.  A szívbajt hozta rám! Aztán egy gyors futással azért elértem, de akkor miért ebbe a megállóba írják ki az érkezését?

Pincehelyen átszálltam a vonatra, mely már minden izgalom nélkül felhozott a Camponához. Élvezetes, jó kirándulás volt!