Geodéziai tornyok

Kishörcsög

2025. 05. 16.  péntek           Hirtelen jött ez az ötlet, hogy ma menjek el erre a túrára. Reggeli után gyorsan előkészítettem az utat, s 9 óra után nem sokkal már a vonatra vártam.  

Simontornyáig utaztam, ahol átszálltam egy buszra. A közte lévő időt kihasználtam, hogy megnézzem az állomás közeli háborús emlékkertet. 850 körüli orosz katona neve van felsorolva, akik itt nyugszanak, vagy legalább itt emlékeznek meg róluk. Döbbenetes érzés elgondolni, hogy ezek az emberek sem így képzelték a jövőjüket...

Hamarosan átértem Dégre, ahol már ismerősként lestem a főtéren fészkelő gólyát. (Egy előző túrán jártam már Dégen.) Azóta kikelhettek mér a fiókák, mert egy percre sem kotlott rajtuk az anyjuk. Helyette büszkén figyelte, pátyolgatta kicsinyeit, melyekből semmi nem látszott lentről.

Neki is vágtam az útnak, ami minden volt csak különleges nem: aszfaltos úton, 5 km oda, majd vissza. Persze azért volt mit nézni: az útszélén időnként egy-egy csodálatosan virágzó pipacs, vagy az ekkor még fehéren hullámzó gomolyfelhők hosszú sora.

Később ezek a felhők egyre feketébbek és egybefüggőbbek lettek, délutáni ég már minden volt csak szép nem, de legalább az eső elmaradt. Az útra is figyelni kellett, mert, bár túl nagy forgalom nem volt, de a hosszú egyenes szakaszon aki jött, az ezerrel. Aztán feltűnt a távolban a geotorony, bár ekkor még volt 1,5 km. Aztán a tomboló szélben lassan ez is elkopott, s a bekötő út járhatatlansága miatt a mező szélén bementem a torony közeli dzsindzsába. Felmászni ebbe a toronyba sem lehet létra híján, úgy tűnik, ez egyre általánosabbá válik. Leolvastam a kódot, majd vissza az útra.

A faluban még elkanyarodtam a Festetics-kastély felé, de bemenni majd a nejemmel mennék be, ha együtt járunk erre. A busz szépen visszavitt Simontornyára, ahol még idő teljében, besétáltam a régi torony épületéhez. Hangulatos volt a séta, majd kényelmesen hazavonatoztam. Egyszerű, de kellemes kirándulás volt!