Geodéziai tornyok

Sérhegy

2025. 06. 23.  hétfő              Vasárnap jött az ötlet, hogy meg kéne nézni a Balatonkenese feletti geotornyot. Úgy terveztük, hogy feleségemmel és a napközben nálunk nyaraló unokámmal együtt megyünk le vonattal, s amíg ők strandolnak, én lejárom az utat.

Miután a strandon elhelyezkedtek a lányok, én hamarosan már a református templom melletti téren gyalogoltam az emberes melegben. Végigsétáltam a hangulatos Batthyány utcán, és ráfordultam a Bajcsy-Zsilinszky utcára. Ifjú koromban többször is nyaraltam Kenesén, de a falut nem igazán ismerem. Akkoriban kicsit más dolgok érdekeltek, mint egy falu hangulata. Pedig nagyon kedves település!

          Lassan elmaradtak a házak, s itt-ott már le lehetett látni a Balatonra. Később egy éles jobb kanyart követően feltűnt a távolban a geotorony. Örömmel nyugtáztam, hogy kukoricaföldek veszik körül, így a tervezett komolyabb kerülőt átvágva le tudtam rövidíteni az utat.  

Hamar lejártam ezt a kukoricában gyaloglós szakaszt, s negyed óra múlva már a torony lábánál álltam. Leolvastam a kódot, s felmértem, hogy a rossz emeleti szintek miatt inkább nem mászom fel a tetejébe. Nem hiányzott egy baleset!

Szerencsére a lábától is szép kilátás nyílt, különösen észak felé egy távoli bánya irányába, de jól el lehetett látni Fűzfő és a Balaton felé is. Hangulatos volt itt a kukoricatábla közepén a kis „egy-fás szigeten” a torony mellett, majd hamarosan visszaindultam, amerről jöttem.

Átérve a mezőn, egy ideig még követtem az idefelé vezető utat, majd letértem a Soós-hegy felé. Egy rövid emelkedő után a hegy gerincén ballagtam tovább, egy-egy nyaraló, panzió mentén. Később egy elhagyott, csupán szerkezetkész szálló épület következett, melynek egy házi készítésű szélkerék forgott a kertjében, de az épülethez több éve már senki nem nyúlhatott… Kár érte!

Innen már csak egy ösvény vitt tovább, mely a Soós-hegyi kilátó, és a Soós Lajos-emlékmű irányába vezetett. Felmásztam a kilátóba, mely alig ismerhető fel a tetejére telepített rengeteg adóantennától. Viszont a kilátás fantasztikus róla. Összességében az egész környéknek van egy varázslatos hangulata, meg is értem Soós Lajos költőnk rajongó szeretetét ez iránt a táj iránt.

Miután kigyönyörködtem magam, elindultam lefelé az adódó ösvényen. Időnként egy-egy pad is állt a kiöblösödő ösvény szélén, ahonnan elmélázó látkép tárult elém. Ez az ösvény már teljesen a löszfal felső peremén vezet, alig 2-3 m-re a leszakadás szélétől. Ha nem lett volna ilyen meleg, le is ültem volna az egyik padra, de így csupán röviden csodáltam a szépséges balatoni tájat.            Lejjebb elértem a Mária Lélekemelő Emlékhelyét, mely sajnos a szokásainknak megfelelően erősen giccses megjelenésű.

Egy S kanyart követően, egy igen meredek ösvényen ereszkedtem tovább a Tatárlikak mentén, majd pillanatok alatt elértem a Partalja utcát. Kedves házak, nyaralók mentén visszaérkeztem a központba, s rövidesen már a strandon találkoztam szeretteimmel.

Egy jóleső fürdés, ebéd, és fagyizás után szedelőzködtünk, s az érkező Vízipók vonattal haza is indultunk. Ez a gyalogos kiruccanás nagyjából 8 km volt, és nagyon élveztem a kétféle szórakozási forma összekapcsolását.