Geodéziai tornyok

Kadafalva

2025. 06. 13.  péntek           Feleségem meghívott egy örömtáncos találkozóra, Szegedre. Ha már arra járunk, kicsit megvariáltam a dolgot, s egy pár órával korábbi vonattal mentem el, s Kecskeméten tettem egy kis kitérőt Ballószög felé.

Amíg a buszra vártam sétáltam egyet a parkban, ahol ez a szép múzeum épület található.

Aztán hamar kiért a busz a torony közeli megállóba. Jó magyar szokás szerint a gyalogos bekötő út már le volt zárva a közeli tulajdonos kertjével. Persze engem nem tartott vissza, de így viszont egy (szerencsére) kennelben tartott kutya mellé keveredtem. Barátságosan szóltam hozzá, így rám sem ugatott, csupán egy perc múlva esett le neki a tantusz, hogy ez így nincs rendben, s ekkor kezdett vagy 5 percig vadul ugatni. Mosolyogtam rajta…!  

		Elértem a tornyot, rendben le is olvastam a kódot, majd a homokos úton tovább ballagtam Helvécia irányába. Valamikor gimnazista koromban, ide jártunk őszönként szőlőt szüretelni az iskolával. Ki nem hagytam volna ezt a lehetőséget, hogy meglátogassam régi élményeim helyszínét. Amint a homokos úton ballagtam elgondolkoztam, hogy mikor is volt ez? Talán 35…40 éve… s döbbenten ébredtem rá, hogy ez már fél évszázada volt! Hát nem fiatalodunk!
Aztán elértem a régi tábor helyszínét, s ha a régi épület nem állna még (igaz szépen felújítva), talán fel sem ismertem volna. A ma már utca helyén, akkor még udvar állt, s én lelkes ifjúként büszkén álltam a sorban, s hallgattam tanáraim szavait. Még a régi víztorony is áll, amit hajdan is néztem, s boldog voltam, hogy végre itt lehetek, a nővéreim által sokat emlegetett víztoronynál.

Nosztalgiáztam még egy kicsit, majd visszaballagtam a buszmegállóba, s beutaztam Kecskemétre. A vonat nagyjából időben érkezett (alig 5..10 percet késett), s mi boldogan adtunk randevút egymásnak hites feleségemmel.

A nap hátralévő része is nagyon jól sikerült, s este 10 órára haza is érkeztünk erről a térben és időben is történő utazásról.