Balaton-felvidéki Kéktúra

2023. 04. 27. csütörtök Nagyon vártam már ezt a munka ünnepéhez kapcsolódó 3 napos hétvégét. Sajnos rossz időt jósoltak szombatra, vasárnapra, ezért inkább kivettem a pénteket szabadságnak, és már csütörtök délután elindultam. Hátha megúszom az esős időt!

Öt óra körül már Pétfürdő utcáit tapostam. Elvégeztem a szükséges adminisztrációt, majd le is tértem a jelzésről, hogy bebarangoljam a település feletti dombos vidéket. Csodálatos ligetes erdőben értem el a Doktor-sziklát, ahonnan fenséges panoráma nyílt a távoli Bakony hegyei felé, majd hamarosan elértem a Tányérfenyőt. Nem tudom, hogyan alakult ez ilyen elterülővé, de nagyon impozáns látványt nyújt. Közben le lehetett látni egy ingoványos tóra, melynek vizéről csillogóan tükröződött a nap.

Lassan elmaradtak a fák, és egy szikes, köves, dimbes-dombos tájra értem. A gyenge talajon alig maradt meg valami növény, csupán az árvalányhaj borított be minden talpalatnyi helyet. Mindig csodáltam ezt a tájat, valahányszor Veszprémbe utaztam, most itt volt a lehetőség, hogy be is barangolhassam.

Egy központi domb tetejéről uralja a környéket a Pétihegyi geodéziai torony. Gondoltam, hamar elérem, de a köves, a dombokra direktben felvezető utakon nem is volt könnyű haladni. (Erre nem ismerik a szerpentint.) Komolyan figyelni kellett, mert a láb alól kiguruló kavicsok még veszélyesek is lehettek. Viszont a látvány feledhetetlen, különleges hangulata van ennek a kicsit holdbéli tájnak.

Az erdősebb, lankásabb terület kezdetén visszatért a jelzés, majd később egy üde rét kezdődött. Némi fáradság vett erőt rajtam, amint felfelé kapaszkodtam az enyhe, de folyamatosan emelkedő réten, de hamar túllendültem rajta az erdő szélén szaladgáló nyulak látványától. Aztán némi pihenőt is kaptam, de letérve a Sukori-hegy felé, ismét intenzíven emelkedni kezdett az út. Szerencsére mire kezdtem volna kifulladni, már fel is értem a tetőre.

Csodálatos kilátás fogadott a köves gerincen, a lebukó nap fantasztikusra festette a tájat, de mivel hideg éjszakára számítottam, fájó szívvel ugyan, a fák között kerestem magamnak táborhelyet. Találtam is egy még éppen elfogadható ferdeségűt, egy kellemes ülő fával a közelben. Ezen üldögélve vacsoráztam, majd elraktam magam másnapra. Az új hálózsákomban nem is volt olyan hideg! Pontosan 10 km-t haladtam a mai napon, s örültem, hogy sikerült teljesíteni a tervet.

Éjszaka ki kellett mennem a ragyogó csillagos ég alá, de a környék őzei meghallottak, és nagyon haragudtak érte. Majd egy órát „ugattak” rám, s a végén magam is kezdtem elhinni, hogy nem is őzek, hanem kutyák. J

2023. 04. 28. péntek Kipihenve keltem reggel, felmentem a gerincre és a csoda fogadott: lent a távoli párás völgy különleges fényben pompázott a nap lapos sugaraitól.

A másik oldalon a felhők alatt kukucskáló nap ragyogta be a világot. Gyorsan csináltam néhány fényképet, de aztán a felhők eltakarták a ragyogást. Persze közben a völgy csodás fénye is elillant, de az emléke azóta is bennem él. Visszatérve a sátorhoz összepakoltam, majd a borongós ég alatt nekivágtam a folytatásnak. Továbbra is köves, sziklás talajon, a gerincet követve vitt az út. Egy széles ívű kanyarnál egy emléktáblára lettem figyelmes.

A Királylátó hegynél jártam, ahonnan 1908-ban I. Ferenc József magyar király egy hadgyakorlatot szemlélt meg. Szép is volt a kilátás, méltó egy királyhoz!

Szintúton hamar átértem a túlsó hegyre, ahol a hegyoldalt uraló árvalányhaj között szebbnél szebb virágok ékesítették a sziklás talajt. Alig győztem betelni a fantasztikusan szép látvánnyal. Lassú ereszkedésbe kezdett az ösvény, előbb egy-egy magányos fenyő, később ligetes fenyőerdő adta meg a táj hangulatát. Leérve a völgybe még egy-egy domb tarkította a környéket, de már a lapos rét kezdődött.

Az egyik réten három őz ugrott meg váratlanul. Szerencsére rövidet futottak, s megállva visszanéztek: vajon mit is csinálok? Én pedig kihasználva az alkalmat fényképeztem szorgalmasan.

Később kereszteztem egy vasutat és hamarosan beértem Királyszentisvánra. Egy lendülettel vágtam át a takaros falun, majd a túlsó végén, egy szépen kialakított sportcentrum melletti pihenőnél reggeliztem. Jólesett a pihenés, bélyegeztem is, majd hamarosan már a Mogyorós-hegy oldalán szuszogva kapaszkodtam felfelé. Idén ez volt az első komolyabb szuszogtató, és mondhatom, az idei télen is veszítettem az erőnlétemből. Viszont a hegy túloldaláról most először látszott a távoli Balaton tükre.

Litérnél kereszteztem a 72 sz. főutat, ismét bélyegeztem, majd nemsokára elértem azt az elágazást, ahonnan egy felhagyott kőbánya felé tettem egy kitérőt. Az utóbbi években erősen vonzanak a régi kőbányák. Eredetileg ide tervezetem az éjszakai táboromat, de az időjárás közbeszólt.

Fantasztikus hely, sziklákkal, izgalmas kiszögelésekkel, csupán a köves talajon sátorhelyet találtam volna nehezen.

A továbbiakban is köves terepen vitt az út, egészen a Római villaromokig, ahol egy éles fordulóval „V” alakban visszafordultam. Megváltozott a táj jellege, zárt erdőben vezetett majdnem egészen Vörösberényig. Hosszú, majd 6 km-es út várt rám Balatonalmádin keresztül. Megcsodáltam az Erődtemplomot, később, már napfényes időben, megebédeltem egy parkban. Az állomás közelébe érve a bélyegzőt kerestem, aztán egy helyi férfi segítségével rá is találtam. Nagyon kedvesek erre az emberek!

Ki nem hagytam volna, hogy lemenjek a partra körülnézni. Az idő inkább volt hideg, mint kellemes, bár egy hölgy úgy gondolta, pont strandidő van, s bement fürdeni a vízbe. Végül is nem kellett jégbe léket vágni … A parti úton mentem egészen Káptalanfüredig, ahol búcsút véve a tótól, nekivágtam a hegyoldalnak. Hétvégi házak között ballagtam egyre feljebb, de még a kulacsomat fel kellett tölteni valahol.

A térkép jelölt ugyan egy közkutat, de magam sem igazán hittem, hisz az egész városban egy sem akadt. Éppen kezdtem aggódni, amikor megláttam a kutat. Megkönnyebbült lélekkel, de megterhelt hátizsákkal folytattam a hegymenetet, ami egészen a Csere-hegyi kilátóig tartott.

Szuszogva pihentem le egy padra a kilátó lábánál. A kilátót éjszakára zárják, van itt esővédett pihenő tájékoztató táblákkal, galéria, stb. Gondnok vigyázza a rendet, ami meg is látszik a környezetén. A kilátó tetejéről széles panoráma nyílik a Balatonra. Felsejlett a távolban Balatonfüred, s mögötte a Tihanyi félsziget. Nézelődtem egy ideig, de mivel ismét kezdett beborulni az ég, hamarosan indulóra fogtam a dolgot. Még beszéltem néhány szót a gondnokkal és a vidám, de taj részeg barátjával, majd nekivágtam az alig 1 km-es útnak a tervezett táborhelyig.

A széles kocsiútról hamarosan egy keskeny ösvényre tereltek a jelzések, melyek már a felhagyott vöröskőbányához vezettek. Mivel még nem volt késő, s holnapra esős időt ígértek, gondosan körbejártam a bányát, ideális tábor után kutatva. Végül a felső peremén futó út mentén álló esőház közelére esett a választásom. Innen szép a kilátás, és ha holnap egész nap nem tudnék mozdulni az eső miatt, legalább a tető alá ki tudok ülni.

Gondosan sátrat vertem, vacsorázás közben megcsodáltam a különleges hangulatú naplemente fényében a közeli Somlyó-hegyi kilátót, beszéltem Klárival, majd nyugovóra tértem. 25 km-t haladtam a mai napon, s reméltem, hogy nem válik be az időjósok jóslata.

2023. 04. 29. szombat Hajnalban volt egy kis eső, de ez nem volt komoly. A sátor külső ponyvája is csak kicsit lett vizes. Mire igazán kezdtem készülődni el is állt, s nem is kezdte újra. Még megreggeliztem a tető alatt, aztán nekivágtam a mai útnak.

Hamar leértem a szabadtéri színpadhoz, de elképzeléseimmel ellentétben a lezárt területen nem lehetett lejutni az aszfaltos útra.

Így egy kis kerülővel mentem le és pillanatok alatt el is értem a Fő utcát. A borongós ég alatt igazi nyüzsgő, falusias, piacos reggel fogadott. Sokan vásároltak, mindenkinek volt egy-egy kedves szava a másikhoz. A kocsma előtt bélyegeztem, majd a temető mellett felkapaszkodtam a tegnap este távolból már látott kilátóhoz.

Komoly, stabil kilátó ez, a tetejéről szép látvány nyílt a tegnapi Csere-hegyi kilátóra és az éjszakai szálláshelyemre. Balaton irányába tekintve Alsóörs parti sávját mustráltam, sok szép nyarat töltöttem itt fiatal éveimben.

Lefelé egy hangulatos présház mellett vitt el az út, de ez még csak bemelegítés volt az ezt követő lépcsős gyalogúthoz képest. Balra szebbnél szebb házak, jobbra a távoli Balaton tükre. Hihetetlen hangulata van ennek a környéknek. Az Alsóörsön töltött sok szép nyár ellenére ezt a részt még sohasem láttam. Lejjebb, a romantikus Templom utcán hamar elértem az 1788-ban épített református templomot, ahol szinte tapintható az ősi múlt. Ballagva sétáltam, élvezettel szívtam magamba a hely patinás hangulatát.

Alig tettem meg 200 m-t és vissza is csöppentem a mai valóságba: új építésű, szép, modern nyaraló társasházak közelében vezetett az út. Érdekes érzelmi hullámvasutazás zajlott le bennem… Hamar átvágtam a következő falun, Lovason. Megcsodáltam a szinte összeérő két templomtornyot, majd egy mezőn át folytattam a hegy oldalán, szintben vezető utamat. Jó lendülettel haladtam, hamarosan megláttam a kissé lepukkant Pongrácz-kastélyt. Le lehetett menni mellette egy kis utcán, s innen már látszott, hogy felújítás folyik rajta. Tehát van remény, tehát lesz folytatás!

Később láttam szerencsésebb régi házakat is, melyek már túl voltak a felújításon. Például egy 1828-ban épült nyaraló kúria, és a közelében álló hasonló stílusú épület. Ezen a környéken nem csak térben, hanem időben is utazhattam.

Paloznak felső részénél jártam, ahol eddigi irányomhoz képest derékszögben elkanyarodva tettem egy 500 m-es kitérőt, hogy megnézzem a térképen jelzett kálváriát. Maga a falu is hangulatos, de az utca, a vele futó kálváriával, fantasztikus.

Emelkedőbe kezdett innen az út a Csákány-hegy felé, de mivel engem a másik úton elérhető Ranolder-kastély is érdekelt, s kilátóból pedig már bőven volt részem az elmúlt napokban, inkább a hegy szoknyáján kerültem a kastély felé.

Sajnos a kastélynak nem tett túl jót, hogy Növényvédő Állomásnak használták/ják. Ó, de sok kastélyunk sínylette meg a szocializmus éveinek nagyszerű ötleteit! Ezt, sajnos csak a hátulja felöl lehetett megnézni, de így is látszott, hogy nem túl jó állapotú. Ennek ellenére a lepusztult külső alatt még őrzi régi, rejtett szépségeit.

Beérve Csopakra bélyegeztem, s a Csonkatorony közelében, egy virágos park mellett nekiláttam enni. Rám fért már az ebéd, jólesett kicsit megpihenni. Jó fél óra múlva már Csopak túlsó felén kapaszkodtam, hogy elérjem a hegy oldalán futó hangulatos szint-utat. A kényelmes út, a szép kilátás teljesen elkényeztetett, s a Péter-hegy lábánál döbbenten tapasztaltam, hogy itt bizony komoly emelkedők is lehetnek. Na, nem sok: úgy 200 m felfelé a Péter-hegyre, később majd a Tamás hegyről lefelé ugyanannyi. A gond csak az volt, hogy az elmúlt néhány millió év alatt a két hegy közé egy 150 m mély völgyet vájt a Koloska-patak, így bizony a két hegy között egy le-fel hullám is cifrázta a terepet. S ahogy első nap, errefelé sem ismerik a szerpentint. Kellően szuszogva és kifáradva értem el a Tamás-hegyen a Jókai-kilátót.

Meglepően sokan voltak a környéken, ez a hely már reálisan elérhető Balatonfüredről, s a kilátó tetejéből pedig csodálatos kilátás nyílik az innen már jól látható Tihanyi-félszigetre.

Nem sokat időztem, mert a szomszédos Aszófő környékén éppen most szakadt le az ég. Szerencsére itt csak egy kis szemetelés volt érezhető belőle, amit nem is nagyon bántam. Végül is nagy szerencsém volt az időjárással a mai napon. Hangulatos úton ereszkedtem, elhagytam a hatalmas fakeresztet, majd egy szinte életveszélyes lépcsőn elértem a házakat.

Úgy terveztem, hogy hazautazás előtt járok még egyet a városban is. Elsőnek az impozáns Piros templomot néztem meg, hisz itt található a bélyegző is. Mire odaértem, már a nap is ragyogóan sütött. Éppen esküvő volt benne, így nem sokat zavarogtam. Hangulatos utcákon elballagtam az Esterházy-kastélyhoz. Megcsodáltam a fenséges épületet, amely előtt egy nagyon hangulatos tér található. Sokan élvezték a várva várt szép tavaszi időt.

A forgalom elől lezárt idevezető utcát birtokba is vették a pihenni vágyó vendégek. Különleges hangulata van ennek a belvárosi résznek. Kényelmesen visszaballagtam a vasútállomásra, ahol hamarosan jött is a vonat. Mivel Ferenc pápa másnap mondott misét Budapesten a Kossuth téren, még jegyet sem kellett vennem.

Jó hangulatú 2,5 napos túrát sikerült lejárnom, az időjárással is szerencsém volt. Mai napon 19 km-t haladtam, összesen 54 km-t gyalogoltam a teljes túrán. A kora esti órákra szerencsésen haza is érkeztem.