Tíz hegység tíz csúcsa

Vitéz Bertalan Árpád kilátó

2026. 07. 28.  kedd              Valamit kéne már csinálni! Elő is készítettem néhány túrát, de idáig még nem folytattam ezt a mozgalmat. Most végre kedvet kaptam, hogy meglátogassam ezt a kilátót, melyet már két éve láttam egyszer, de persze a kódot nem ismerem.

Reggel 7 óra előtt indult vonatom a Camponától, s fél 9-re már Veszprémben is voltam.

Átsétáltam (volna) a relatíve közeli buszmegállóba, de a térképjelezte ösvény csak részben létezett. Kénytelen voltam néhány hontalan tanyája közelében átmenni odáig. Aztán az érkező busszal elmentem Hárskútra, ahonnan már gyalog folytattam utamat. Eleivel az országúton ballagtam, de hamar letértem róla a Borzás-hegy felé. A táj egyre jobban kinyílt, s szépen vissza lehetett látni a Bakony déli részén elterülő mezőkre.

Elég sajátságos módon vezet fel a  jelzésű út a kilátóhoz: először felmászik a Borzás-hegyre, majd leereszkedik a völgybe, hogy ismét felkapaszkodjon a Papod csúcsára a kilátóhoz.

Pedig lenne egyszerűbb megoldás, hisz a falutól vezet egy út a Borzás-hegy kikerülésével, de a falu határában lévő zárt kapu miatt ez nem használható. Mintha elkopna az út a lépéseinktől…

Végre a Borzás-hegy csúcsáról megpillantottam a távoli kilátót, s vidáman folytattam utamat. Később még a Balaton távoli víztükrére is volt némi rálátás, nem mondhatom, hogy nem volt szép a panoráma. A köztes völgyből elég erős kapaszkodóval jutottam fel a csúcsra, de megérte. Egyszer csak előttem magasodott a hatalmas, masszív kilátó, s nem mondhatom, hogy nem fogott el némi érzelem. Jó érzés volt, hogy ismét itt lehetek!

Megkerestem és leolvastam a kódot, és felmentem a kilátóba. Fenséges kép tárult a szemem elé: délre Veszprém, mögötte a Balaton víztükre, nyugatra a Káli medence, északra a Bakony, s a Kőris-hegyi gömb lokátor.   

A távolban még a tanúhegyeket is fel lehetett ismerni, sőt kicsit északabbra a Somló púpja is jól láthatóan kirajzolódott. Alig győztem betelni a látvánnyal, de indulnom kellett, mert a busz nem vár.

 A hegy északi oldalán ereszkedtem le, egy nagyon szépen rendben tartott földúton, majd a völgyben nyugatnak fordultam. Ekkor ért a meglepetés, mert az ismét észak felé vezető ösvényt nem találtam. Végül GPS alapján nekivágtam az erdő alján, s egész hamar kiértem egy mezőre.

Később már út is került a lábam alá, s hamarosan Lókút szélső utcáján ballagtam. Úgy terveztem, hogy még elmegyek a Marton-Zámori-kastély irányába, bár a kastély ma gyermekotthon. Így csak a kerítésig mentem, de itt találtam egy olyan házat, ami megmozgatta a fantáziámat.

Eladó, kastélyszerű ház volt, bár alig tudtam róla fényképet készíteni a dús növényzet miatt. Aztán itthon megnéztem a hirdetését és elkerekedett a szemem a belső berendezéstől: igazán impozáns kastély. El is „tündéreztem” rajta, hogy akár az enyém is lehetne… (Ez még nem kerül semmibe.)

A megállóban egy fiatallal beszélgettem, s a hamarosan érkező busszal beutaztam Zircre. Itt elsétáltam a temetőbe feleségem nagybátyja sírjához. Egy kis elmélkedést követően átmentem az állomásra, vonattal továbbutaztam Veszprémbe, majd kora délután kényelmesen haza is érkeztem. Közel 13 km-t gyalogoltam ezen a napon, s a nagy meleg ellenére sem okozott semmi gondot. Azt hiszem, kezdek belejönni a terhelésbe.