2.sz. túra Kemeneshát és Õrség

Molnaszecsõd - Zalalövõ v.áll.



2008. 05. 04. vasárnap Már a tél derekán tervezgettem ezt az utat. Tanulmányoztam a „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra” leírást, valamint nézegettem az „És még egymillió lépés” c. filmet. Névnapomra megleptem magam egy GPS-el, így még merészebb terveket is szõhettem. Mindenféle módosításokat szerkesztgettem, egyrészt az aszfaltos utak csökkentése, valamint a kalandok növelése miatt. Bejelölgettem az útba esõ geoládákat és fa matuzsálemokat is. Track log

Indulásomat meghatározta az unokahúgom esküvõje, így vasárnap de. indultam Körmendre autóval, aztán az egyetlen busszal Molnaszecsõdre. Már az elsõ bélyegzésnél volt egy kis baki, mert bementem az adódó Hubertus vendéglõbe, ahol készséggel adtak bélyegzést, csak éppen Sopron feliratút. Aztán láttam, hogy közvetlen a Rába partján van az Árvíz büfé, ahol valódi MTSZ-es bélyegzést is kaptam. Egy kíváncsi vendég még a kb. 20 kg-os hátizsákomat is megemelgette, ami után kicsit nagyobb tiszteletet láttam csillanni a szemében. A folyó túlpartján hamar letértem a K -rõl az ártér felé, a majdnem 2 km-es aszfaltút kiváltása céljából. Csodálatos színû és illatú repcemezõ mellett vitt a dûlõút. Közvetlen mellettem ugrott meg egy õzike, majd késõbb sikerült egy nyulat fényképeznem. A gond csak ott volt, hogy a Csörnöc-Herpenyõ patakon valahogy át kellett jutnom. Jó pár õzet zavartam meg, mire sikerült találnom egy kidõlt farönköt a patak felett, amin át tudtam

Tavaszi rét Döröskénél

menni. Nagyon szép rét fogadott ezen a parton, ami felett magasodott a döröskei kápolna. Toronyiránt vágtam neki a nem túl magas, de annál meredekebb dombnak. Gazos, dzsindzsás terepen, szuszogva másztam felfelé. Végre, nagy nehezen felértem egy ház kertjébe, de hogy a csudába fogok innen kimenni? Szerencsémre az iskola hátsó udvara volt, nyitott

kapuval, így még magyarázkodnom sem kellett. A falu fõutcáján találtam magam, ahonnan már csak néhány lépés volt a dombtetõn lévõ kápolna. Itt egy virtuális geoládát (Gcdor) is kerestem. Ez egy olyan játék, melyben egy adott hely, jellemzõ adatát (jelszó) kell megkeresni. Most, egy sírkõbe vésett dátum volt a feladat. Elég sokat elvacakoltam vele, de jólesett egy kis pihenõ.



Késõbb vizet vettem a közeli temetõ csapjánál, és friss erõvel haladtam tovább a tó felé. Sajnos a tópartot teljesen felparcellázták a falu felöl, ami nem kedvez a hangulatának. Még megkerestem az elõbbi virtuális láda valódi párját, (ez általában egy konyhai mûanyag doboz elrejtve) aztán szuszogva felmásztam az Öreg-hegy présházas tetejére. Jó érzés volt látni, ahogy mindenki

Döröskei kápolna

készülõdik hazafelé, nekem meg van még egy hét szabadságom… Hangulatos régi és új présházak, út menti keresztek mellett ereszkedtem le a túloldali völgybe, ahol hamar beértem, majd el is hagytam Döbörhegy falut. Ekkor már keresgéltem szálláshelyet le-letérve az útról. Végül az út derékszögû kanyarjának belsejében, egy hangulatos erdõre esett a választásom. Komótosan sátrat vertem, vacsoráztam, és nagyon kényelmeset aludtam. Ezen a napon 12,5 km haladtam.

2008. 05. 05. hétfõ Reggel jó korán keltem, összepakoltam, és frissen bementem a közeli Szarvaskendre. Mivel a kocsma csak 10-tõl van nyitva, a közértben kértem bélyegzést. A közeli asztalnál megreggeliztem, majd elég hosszan bandukoltam kifelé a faluból. A korai napfényben megkapó volt a faluvégi patak völgyének lankás tája. Itt a elõbb présházak között, majd nyílt mezõn vezet. Hûvös volt még a friss szél a nyílt mezõn. Néhány kereszt mellett, hamar elértem Nagymizdót, ahol letérve a -rõl egy lakatlan ház kertjén át, kiskerteket, vetéseket kerülgetve megcéloztam a katafai római õrtorony romjait. Egy darabig minden rendben volt, csakhogy a mezõ szélétõl egy sûrû erdõs völgy kezdõdött. Letornáztam magam a völgybe, de itt kacskaringózott ezen a

Átkelés a Hegyaljai -patakon

romantikus tájon a Hegyaljai-patak. Szerencsére ismét találtam egy jó irányba kidõlt fát, amin némi ügyeskedéssel sikerült átmennem a túlpartra. Továbbra is nehéz terepen, bokrok között bujkálva lehetett csak haladni. Nagyon érdekes, hogy mennyire becsapja az embert a megérzése. Többször is csak a GPS-be bízva mentem az adott irányba, pedig érzés szerint egészen másfelé

mentem volna. És „neki” lett igaza! Közel 90 fokkal is eltértem volna, ha nincs nálam a mûszer. Komoly segítség, és nagyságrendileg kellemesebb, biztonságosabb tájékozódást nyújt, mint a térkép. Végül kiértem egy mezõ szélére, ahonnan már dûlõutakon elértem a falut. Innen egy fél kilométeres kitérõvel lehet eljutni a térképen jelölt õrtoronyhoz, aminek a hûlt helyét találtam. Visszafelé meg is szólított egy idõs bácsi, hogy csak nem eltévedtem? Aztán mondta, mondta, mondta… Itt bizony soha nem is volt semmilyen rom. A szomszéd faluban igen, de itt nem. (lehet, hogy rossz a térkép?) Aztán mesélt a katonaságról, a fiatalságáról, a perlekedésérõl … szegény, ki tudja mikor és kivel beszélgetett utoljára?

Aztán végül szabadultam és hosszan bandukoltam egy mezõn Nádasdig, aztán ismét mezõ, majd egy erdõ. Kicsit beborult az idõ, a szél is felkerekedett. Közben ebédeltem is, és mire az egyenes végére értem, már ismét sütött a nap. Itt egy extra, (betervezetlen) levágást csináltam Halogy felé. Persze itt is patak, csak itt egy egyszerû gázlón át lehetett menni. Hangulatos fenyõligetek mellett értem el a falut, ahol nagyon készségesen adták a bélyegzõt a kocsmában. Túl a falun, az elképzelthez képest sokkal szebb, dimbes-dombos tájon vezetett az ösvény, fenyõk, tuják, örökzöldek mellett. Sok helyen hatalmas hangyabolyok voltak. Egy kis hídnál értem el az impozáns Himfai-tavat, a szép, nagy kiterjedésû, nyugalmat árasztó vízfelületet. A partján sétálgatva értem el az

Összkomfortos faház

A Himfai-tó

összkomfortos”, kétszintes esõházat. Meglepõen rendben volt, nem volt agyonrongálva, széttörve. Még egy ágy is volt az emeleten. Aztán, megkerestem a hatalmas bükköt, ittam vizet a forrásból, és kellemeset hunytam egy asztalon. Tiszta kék egû, szeles, bárányfelhõs idõ volt. Innen az országútig már inkább egyhangú út várt, de hamar kiértem az aszfaltra.

Újabb trükközést terveztem, hogy Észak felöl érkezzem Iváncra. Csakhogy most elõbb elmentem az országúton a Berki-patak hídjáig és aztán fordultam a mezõre. Egy repce mezõ mellett, majd egy szántáson keresztül megkerestem a térképen jelölt, elhagyott feszületet. Elég lepusztult állapotban van. Vajon hogyan került a mezõ közepére? Kiérve az országútra hamar elértem egy dûlõutat a tó felöl. Lehet, hogy a túloldalról, a forrástól, ez az út végig átvezet? Majd legközelebb kiderítem. :-)

Nem volt tovább apelláta, aszfalton gyalogoltam be az ivánci Sigray-kastélyig, aminek a parkjában egy 150 éves tulipán fa, és egy öreg juhar fa áll. Készségesen beengedtek, a gondozó intézetnek használt kastély parkjába, és megcsodáltam a szépséges fákat. Elköszöntem és kényelmesen bebandukoltam a falu közepéig, hogy a kocsmában bélyegeztessek. Dolgom végeztével azonnal elindultam oldalt ki a faluból, ellentétben a -el. Csakhogy a domb tetején egyszerûen le volt zárva egy kerítéssel az utca. A közeli házból kijövõ ember magyarázta, hogy a vad kutya miatt nem lehet itt átmenni, de a kérdés az, hogy mit keres egy zárt kertben, egy vad kutya az utca közepén? Buzgón bíztatott, hogy menjek csak körbe a jelzésen, de azt már nem! A következõ utcán már kijutottam a faluból, és innen visszanézve az volt az érzésem, hogy a buzgó pacák zárhatta el az utcát a nagyobb telek reményében. A falusiak meg ismerik a

Kiscsikó az ivánci tanyán

kerülõ járást… A falu szélén egy tanyán láttam egy aranyos csikót, malacokat és egyéb háziállatokat. Egyre vadregényesebb tájon vitt az út, balról egy mély árok mellett lefelé a völgybe. Váratlanul kiléptem egy varázslatos szépségû rétre. Nem volt túl magas a fû, telis tele volt mezei virágokkal, és a végében volt egy kedves õrkunyhó. A tisztást jobbról a Rába éles kanyarja zárta le. Az kunyhó mögött egy patak


csordogált a Rába felé. Teljes romantika! Nagyon játszottam a gondolattal,

Mesebeli rét a Rába partján

A kanyargó Rába



hogy itt éjszakázom, de még korán lett volna táborozni.

A patakon túl hasonló, bár kevésbé varázslatos réteken mentem tovább. Megmásztam a Hegyhátszentmárton közelében lévõ Földvár meredek kúpját, és bár a régi várat már csak sejteni lehet itt-ott, ezt a nehezen megközelíthetõ csúcsot isten is várhelynek teremtette. Sikerült megtalálnom az itt elrejtett geoládát (Gchek) is. További rétek láncolatán haladva kiértem a Lugos-patakhoz. A patakvölgy bejáratánál elterülõ réten, kevés fa tövében vertem sátrat, és vacsoráztam egy kiadósat. 25 km-t haladtam ezen a napon.


2008. 05. 06. kedd A hajnali szemetelõ esõt csak konstatáltam félálomban, de megijeszteni nem tudott, és még a sátor sem lett vizes tõle. Reggel visszamentem egy gyors mosdás erejéig a Lugos-patak gázlójához. Nagyon jólesett, és egy rövid reggeli után, neki is vágtam az útnak. Igyekezni kellett a kb. 10 km-re lévõ Kondorfára, hogy a valószínûleg délben bezáró boltban még vásárolni tudjak. Szép fenyõerdõkben haladtam, a környéken favágók dolgoztak. A GPS már kevésbé örült a sûrû erdõnek, mert határozottan zavarta a zárt lombozat. De az út eltéveszthetetlen volt. Az egyik pihenõnél úgy szétrobbant (szakadt) a kezemben a kulacsom, hogy csurom vizes lettem. Bizony ez is megszolgálta már a magáét!

Itt már tágasabb rétek voltak, az út is kiépített murvás. Nekem kicsit túl „civilizált”. Szerencsére hamarosan elhagytam ezt a szakaszt és rétek, erdõsávok közötti bújócska kezdõdött. A falu elõtti hatalmas elterülõ rét nagyon impozáns. Beérve a településre már érezni az Õrségre jellemzõ szer-es település szerkezetet. Lazán egy két ház, körülötte a birtokal.

Tájak a Lugos-patak völgyében

Szerencsésen megérkeztem 11:30-ra, a bolt nyitva volt még, de a vásárlás utáni bélyegzést követõen már be is zárt. Jó, hogy siettem! Itt a központban a hõsi emlékmûnél pihentem, ettem és szívtam magamba a nyugalmat.

A falun túl ismét a Lugos-patak mentén vezetett az ösvény. A leírás szerint különös hangulata van a helynek, és ez nem túlzás. Sûrû fenyvesben,

A Lugos-patak völgye a Nagy-sári-hegynél

béke és nyugalom honolt a patak körül. A puha tûleveleken nagyszerû volt a lépés. Aztán vége lett a csodának, hogy helyet adjon egy másiknak. Egy kapaszkodó után hatalmas síkra jutottam, ahonnan Szalafõig is el lehetett látni. Kiérve az országútra komolyan elgondolkodtam, hogy megtegyem-e a szerek közötti körutat.

De ha már itt vagyok, nem hagyom ki, gondoltam, és nem is bántam meg. Az elképzelt aszfaltos úthoz képest szinte végig mezõkön vezet az ösvény. De milyen mezõkõn… Valami csodálatosak! Valószínûleg a rendszeres kaszálás az oka, hogy itt nincsen gaz, dudva, csak a puha finom fû, és a szebbnél szebb mezei virág.

Ezt a Papszer, Felsõszer, Pityerszer, Szalafõi -t mindenkinek ajánlom. A régi házak Pityerszeren sem azt a bizonyos megkövesedett skanzen hangulatot árasztják. Innen még kicsit tovább mentem egy geoláda miatt (Gcfpfm) amit meg is találtam a réten, egy mogyoróbokor tövében. Itt is gondolkodtam a táborverésen, de még túl korán volt hozzá.

Õrségi rét Papszernél

Szalafõ határában megcsodáltam egy hatalmas, öreg fát, majd már hamar be is érkeztem a központban. Itt is volt egy virtuális láda a jégveremnél. (Gcjegv) Ebben a veremben, szalma alatt tárolták a jeget régen, egész nyáron át. Feltöltöttem a kulacsaimat, és elindultam megkeresni ennek a ládának a valós párját. Itt bizony kudarcot vallottam, mert bár meg volt a hely, de a ládát nem találtam. Úgy gondoltam, biztosan valaki ellopta. (van ilyen!) Késõbb, itthon kiderült, hogy csak én voltam béna! Közben egy gyors zápor is elvonult felettem, de a fa, ami alá menekültem, át sem ázott tõle. Mivel elszórakoztam az idõ, már ideje volt tábort keresni, így nekivágtam a Szala-völgynek.

Szürke marhák a Szala-völgyben

Szép réteken át vezetett az ösvény, majd egy domb után elértem a Miska hídját. A patakon átérve egy tehéncsordát találtam. Ezért inkább visszamentem a jobbpartra és egy fenyõligetet néztem ki táborhelynek. Ahogy egyre mélyebben beértem a fák közé, észrevettem, hogy a Cseri-patak éppen száraz medre, ideálisabb táborozó helynek.



Még három farönköt is egymásra raktam, hogy kényelmes ülõhelyem legyen. Térerõ egyáltalán nem volt, így nem tudtam felhívni Klárit. Jót vacsoráztam, majd elmentem aludni. Ezen a napon is 25 km-t haladtam. Hajnalban kellemetlenül hideg lett, de egy másik pulóverrel ezt is megoldottam. Bizony ide a sûrû fenyõk alá szinte soha nem tud besütni a nap, és nem tudja felmelegíteni a földet.




2008. 05. 07. szerda Alig érzékeltem a reggelt olyan sötét volt a fák alatt. Aztán meg azt hittem, hogy borús az ég. De szerencsére hétágra sütött a nap, csodálatos volt a reggel. Ismét átkeltem a Miska-hídján (ami két szálfa) a Szala-patak felett. Tündöklõen csillogott a napfény a víz tükrében. Még hosszan kacskaringózott az ösvény a patak mellett. Galambszer közelében ismét volt egy láda, (Gckuto) amit meg akartam keresni.

Ravasz rejtés, egy kicsit idõztem vele míg megtaláltam. Aztán néhány lépés és elértem Keserûszer házait. Az utca végénél át akartam vágni az Erõdtemplom felé, de a dús növényzet ezt nem engedte, így néhány lépés kedvéért ki kellett mennem az útig, aztán vissza az élõ gyümölcsfa bemutatóhoz. Egy pihenõtetõ alatt táblákon ki van függesztve a fák leírása,

A gyümölcsfa bemutató

a szomszéd telken pedig meg is lehet nézni a valóságban õket. Itt is volt egy láda, (Gcorit) amit hipp-hopp meg is találtam. A közelben pedig megcsodáltam az erõdtemplomot. Én kopárnak képzeltem a környezetét, pedig dús bokrok fogják közre. Alig lehet fényképezni a dús növényzettõl. A kórus nyitva volt,

Erõdtemplom Õriszentpéteren

fel is lehetett menni, innen tekinthetõ meg a templom belseje. Bizony más népek lakják azt a környéket… Itthon két hét alatt széthordanák a templomot.

Aztán hosszabb, monoton gyaloglás következett végig Õriszentpéter központjáig. Keresgéltem a régi emlékeket a jó 15 év távlatából, és be-be villantak emlékek. Egy öreg hársfát is kerestem az iskolánál,

de nem volt a jelölt helyen. Pedig csak egy kicsit pontatlanul mutatták a koordináták, és ott virított a fõút mellett. Aztán bélyegeztettem, a Centrum vendéglõben, majd egy kellemeset ebédeltem a parkban. Felfrissülve baktattam kifelé a faluból és letértem a fák közé a réges-régi vasúti õrháznál. A hajdani, rég felszámolt vasútvonal töltésén haladtam szebbnél-szebb helyeken. Aztán vége lett a töltésnek, és elõbb még csak murvás, késõbb aszfaltos erdei úton kellett tovább mennem. Egy távolról meglesett õzike hozott némi élményt, de az is elszaladt a fényképezés elõtt. Az éles balkanyarnál már a pokolba kívántam ezt az útszakaszt, majd a kanyar utáni kátyús utat szidtam. Pedig nem volt igazam, mert a kátyúk hamar elfogytak, és egy nagyon szép, szálfás erdõben találtam magam.

A csodálkozó õzike

Egyszer csak megakadt a szemem egy vízszintes farönkön. -Marslakó legyek, ha az nem egy õz! Lestem, lestem, de közben járt a kezem a fényképezõn szinte gépiesen. Aztán a többszörös nagyítású kép egyértelmûvé tette, az bizony egy õz. Amint észrevette, hogy megláttam, már futott is mint a szél. Jókor jött ez az élmény, mert már kezdtem kicsit

elcsigázottá válni. Késõbb még felfedeztem az elõbb otthagyott, rég felszedett vasút keresztezõ töltését, és hamarosan kiértem egy mezõre. Innen már az új, gyorsabb vasútvonal látható, éppen a villamosításán dolgoztak. Hamar elértem, majd el is hagytam Dávidházát a duzzasztott tó irányába. Megálmodtam egy jó kis mosdást, de csalódással döbbentem rá, hogy a túlzottan elkerüli a tavat. Kis emelkedõvel értem be egy dús erdõbe, ahol a GPS-em kissé megbolondult az árnyékolás miatt. Találtam egy kedves kis õrházat. Itt szusszantam egy csöppet. Késõbb meg olyan sûrû ültetésû fenyvesben jártam, hogy nem fértem volna el a szálfák között hátizsákostul.

Mikor kiértem az erdõbõl már alig karnyújtásnyira volt Kercaszomor. Ez a Kercából és Szomrócból egyesült falu iszonyú hosszú. Nem zárt az utcakép, hanem egy-egy ház, és körülötte közvetlenül a birtok. Érdekes szerkezetû egy szokatlan szemnek. Trianon után ezen két falu õrállói, egyedüliként fegyverestül szálltak szembe a betolakodókkal. Hõstettükkel a „Legbátrabb falu” címet érdemelték ki.

Hangulatos porta Kercaszomoron

Egy szép ház

Hosszan gyalogoltam végig a falun majdnem az országhatárig, mert a temetõben meg akartam látogatni egy hatalmas öreg hársfát. Visszafelé a tûzoltó szertárnál pihentem és ettem egy kicsit, majd nekivágtam a hegynek, a volt Szent Vencel templom felé. Itt már csak egy tábla hirdeti, hogy hol állt régen a templom. A sáncárok még szépen felismerhetõ. Bár már esteledett, a határ közelsége miatt még inkább tovább mentem, de távolabb, mikor kiértem az erdõbõl a Magyarszombatfa feletti mezõ szélén, tábort vertem. Nagyon hangulatos helyem volt, az erdõ utolsó fái alatt, a kilátás pedig a mezõre nyílt. Már elhelyezkedtem lefekvéshez, amikor egy õzike egészen közelrõl jól „megugatott”. Bár a frászt hozta rám, több se kellett, már ugrottam is ki a fényképezõvel. Mire kiértem, õ már a közeli réten, békésen legelészett.

Tábor az erdõszélen

A legelõ õzike este

Kicsit késõbb meg egy bagoly ijesztett meg, mikor pont a sátor felett kezdett huhogni. Ilyet otthon, (de akár egy panzióban sem) nem él át az ember! Ezek azok a pillanatok, amikért, az összes nehézséggel együtt, le nem mondanék a sátorozásról. Ezen a napon 24 km-t jutottam elõre.


2008. 05. 08. csütörtök Már kellemesen enyhe volt az éjszaka. Indulás elõtt még készítettem egy fényképet a reggeli éles fényviszonyoknál. Az országútig tartó mezei sétán láttam õzet, rókát. Bebandukoltam az ébredõ Magyarszombatfára és a közértben kaptam is bélyegzést. Megismertem azt a fazekas mûhelyt, ahol jó 15 éve vásároltunk egy szép vázát Õrségi utunk során.

A itt egy nagy kitérõt csinál a Ritási-dombtetõn lévõ geodéziai torony felé, a hangulatos szép erdõben. A torony döbbenetes magas, én 30 m-nek saccoltam. A panoráma zavartalan a tetejérõl, látszott az éjszakai szállásom helye, ill. a további utam vonalvezetése. Ez az út szõlõhegyen, présházak között vezetett kacskaringósan Gödörházára, amit alig érintve ismét visszakapaszkodott a Lóka-patak oldalába. Védett rétek mellett hamar beértem Velemérre. A lazán épített kedves házak között sokáig sétáltam a faluban és álmodoztam, hogy az Árpádkori templomnál csak lesz egy kút, ahol meg tudok mosdani.

Már éppen elértem a fordulót, amikor a falu központja felõl egy iskolás csapat tûnt fel, és egyszerre értünk a templomhoz vezetõ útra. Na, ennyit a mosdásomról, pedig még a kút is megvolt a temetõ elõtt, igaz nem mûködött. Megpihentem a templomnál, leolvastam a virtuális láda adatát, (Gcvlmr) miközben a gyerekek bementek egy elõadásra.

Veleméri árpádkori templom


Én visszaindultam, de nem hagyott nyugton a száraz kút. Hamar kiderült, hogy a mellette lévõ vízaknában van elzárva, mert csöpög a kútfej. Hamar megtöltöttem a temetõben talált kannát vízzel, és amíg a csapat elhaladt én a temetõ mögötti erdõben megmosdottam a cikisebb helyeken, aztán utána fürdõnadrágban tetõtõl talpig a kútnál. Nagyon jólesett!

Szép, de nem túl jellemzõ erdõben haladtam tovább, csak Asszonyfánál nyílt tágra szemem-szám, amikor megláttam a ranch-ot. Az erdõ szélén egy míves, kovácsoltvas kapu, mögötte a végeláthatatlan bírtok. Mint Amerikában! Elõrébb az épületeknél még struccok is voltak. Ez aztán a fakszni! De nem vagyunk egyformák: pl. neki van, nekem nincs pénzem…

Sajnos innen kezdve hosszan aszfaltos út volt. Végig Szentgyörgyvölgyön a Vitéz kocsmáig és még tovább. Itt bélyegeztettem, de aztán hamar megálltam a

A felhõkkel díszített mennyezet

templomnál pihenni, megnézni. Az egész mennyezete fehér felhõkkel van telepingálva. Jót ebédeltem a kerti padon, aztán elkeseredetten vettem tudomásul, hogy Kógyár felé is aszfaltos az út. Tervezgettem, (még otthon) hogy a mezõn keresztül kihagyom az aszfaltot, de nem lett volna esélyem rá, a patak és a sok csatorna miatt. A táj csodás volt, mélykék az ég,

vissza lehetett látni a falu templomtornyaira, elõre pedig egy tehéncsorda legelt a mezõn. Beértem Kógyárra, és már úgy tûnt, hogy elhagytam a falut, amikor egy frissen kaszált telek tûnt fel, egy kft telephelye. Aztán egy jó állapotú, de elhagyott öreg házat csodáltam meg az út mentén. Mi minden emléket õrizhet ez a ház? Érdekes szerkezetû falvak ezek. Aztán tényleg elhagytam a falut és alig vártam a beígért dûlõutat. Ott a kanyar után! És akkor egy nagy plakát: „Itt épül Európa” Dûlõutak korszerûsítése… és egy végeláthatatlan aszfaltút a várva várt földút helyett. Hát mit mondjak… el voltam keseredve!

Próbáltam a mezõn menni, de ez sem volt az igazi. Közel 6 km aszfaltozás lett a vége. De a táj legalább csodálatos volt. A jobbomon lévõ repcemezõ úgy olvadt össze az éggel, mint egy sárga tenger. Hosszas baktatás után végre elértem Felsõszenterzsébet kicsi temetõjét, ahol vízvétel okán megpihentem.

A repce tenger

A faluban megnéztem a haranglábat, de aztán keresztülvágtam rajta, s hamar el is hagytam. Egy bagolynak megformált ház mellet (iszonyú ízlése van egyeseknek) kiértem a tanösvénynek kialakított Nyilas-rétre. Átérve egy hídon az egyhangú baktatást három õz zavarodott szaladgálása tette változatossá.

Õzike a mezõn

Szerencsére bõven volt idõm fényképezni, készült is néhány egészen jó kép róluk. Majd elértem a horgásztóként üzemelõ gyönyörû kék vizû árvíztározót.

Kerkafalván komolyan elgondolkodtam, hogy elmenjek-e az É-ra 1,5-2 km-re lévõ öreg fák csoportjához, de úgy döntöttem, ezt most kihagyom. Jól döntöttem, mert még hosszú út várt rám a mai napon.


A nagyon impozáns református templom mellett hagytam el a falut, és hamarosan szántások mellett haladtam tovább. A Cupi-patak hídja után megcéloztam Kerkakutast gondolván, hogy majd a mezõn megszállok valahol. De a vetésben mégsem, az úton meg kockázatos a sátorverés. Bár erõsen fáradt voltam már, kénytelen voltam túlmenni a falun.

A nagyon szép ref. templom Kerkafalván


A legjobb táborhelyem

Vágyakozva pihentem meg egy présház padjánál, vajon hol lesz a szállásom? Aztán alig indultam tovább, megakadt a szemem egy táborhelyen, ami közel az úthoz, két kiszáradt vízfolyás találkozásában alakult „szigeten” volt. Még asztal-pad is volt itt. Olyan kényelmes szállásom volt, hogy álmodni sem lehet jobbat. Fáradtságom nem volt véletlen, 28 km-t jöttem ezen a napon.

Mosolyogva néztem vissza a közeli présházhoz, ahol úgy vágyakoztam már szállást találni! Nem hittem, hogy ilyen hamar sikerül.

2008. 05. 09. péntek Nem hagytam sokat erre a napra, mert még haza is kellett utazni. Kihasználva az asztalt egy bõségeset reggeliztem indulás elõtt. Nehéz szívvel indultam, mert nagyon megkedveltem ezt a helyet.

Egy vadkerítéssel védett mezõ húzódott hosszan az ösvény jobb oldalán. Erõsen vacilláltam, hogy megnézzem-e az öreg szilfát, aztán úgy döntöttem, ha a letéréstõl nem lesz távolabb, mint 1 km akkor megyek. A mûszer 850m-t mutatott, hát mentem. Kicsit távolabb a -tõl elrejtettem a hátizsákomat, majd visszafelé felveszem. Megszabadulva a tehertõl könnyedén haladtam a mezõ szélén, majd a kanyart levágva egy dús erdõben. A vétel elég darabos volt, de

így is odataláltam. A fa az öregek büszkeségével áll, a törzsén tekintélyt parancsoló ráncokkal, odvakkal. Érdemes volt felkeresni! Visszatérve, mindent rendben találtam, és folytattam az utamat a -en. Sûrû, zárt erdõben vezetett a jelzés, sokszor pocsolyás, sáros terepen. Egy helyen, mintha madárház lett volna az út mentén. Fogalmam sincs

A több száz éves szilfa

mi célt szolgált az a ketrec. Aztán elértem a kaszálórétet, és komoly csábításom volt, hogy toronyiránt lemenjek a falu felé. Aztán inkább mégis a kijelölt utat választottam. Már majdnem a falunál voltam mikor alig 5-10 m-re elõttem egy róka átszaladt az úton a bokros ligetbe. Már indultam volna utána, hogy lefényképezzem, amikor rájöttem, hogy hol van az már…

A volt falu szépséges völgyében kicsit bizonytalan lettem a merre kérdésében, aztán megláttam a túlparton a házat. Felbandukoltam hozzá.

Pusztaszentpéter legendás háza

Tárva nyitva volt, sehol egy teremtett lélek. Két kis kutya ugatott, ez egyik teljesen beijedve bebújt a pad alá. Hangosan köszönve benéztem, mikor szívélyesen elõkerült egy ember, az állatok felõl. Sajnos bélyegzõvel nem tudott szolgálni, de egy kicsit beszélgettünk. Jobb híján lefényképeztem magam a ház elõtt. Gondoltam majd a geoláda

jelszava is igazolhatja, hogy jártam itt. El is indultam a láda felé (Gcpszp) és hamar ráleltem a kidõlt fatörzsre, de a ládára nem. Pedig körbekúsztam, még a földet is megkapargattam, de semmi. Késõbb, itthonról derült ki, hogy nem kapargatni kellett volna, hanem komolyan ásni. Azért még két sûrû, fekete fenyvesen átmenve, megkerestem a láda virtuális párját a temetõben, aztán elhagytam a régi falut.

Egy gerincen haladva balról a völgyben üde, szép mezõ kísérte utamat. A szénégetõket nem találtam meg, helyette találtam egy faüzemet. Itt én nem tértem le Felsõcsöde felé, hanem egyenesen tovább, rétek, erdõk határán vándoroltam. Néhol olyan magas volt a fû, hogy befújtam magam kullancsriasztóval is. Aztán ismét elértem a -t, és laza szerkezetû erdõben, néhol alig kitaposott ösvényen „tapogattam” az utat. Egy irtásnál bizony csak a jelfestõ gondosan, hatalmasra festett jelzése segített, hogy jól menjek tovább. Több helyen is õzek incselkedtek velem. A szokott játék: belépek az erdõsávba, megugrik három õz. Legközelebb élesített fényképezõvel teszem ugyanezt, nincs egy darab sem. Kikapcsolom a gépet, lépek kettõt, és megugranak az õzek. Szóval elszórakoztunk egymással! Aztán egy különösen sûrû fenyves után váratlanul kiértem a Pácsa-hegyen lévõ szõlõhegyre.

Kedves présházak, májusfák, és péntek lévén szállingózó hétvégézõk. Egy Szt. Orbán emlékhely jelzi, hogy bizony szõlõhegyen járok. Végigbaktattam a hegytetõn, majd egy murvás úton elkezdtem ereszkedni a város felé. Nagyon szép rálátás nyílik innen Zalalövõre, de még hosszú keserves út várt rám a v.áll. –ig.

Igyekeznem kellett a vonathoz,

Présházak a Pácsa-hegyen

hogy elérjem, mert az azutáni csak két órával késõbb ment, és nem volt kedvem annyit várni. De ezt a hátralévõ 2,5 km-t bizony aszfalton, városban kellett megtenni egy jó nagy kerülõvel, a Zala híd miatt. Kellõen elfáradva,

Zalalövõi vasút állomás

fájó sarokkal értem el az állomást. Még bélyegeztettem, jegyet vettem, és alig szusszantam már indult is a vonat. Egykocsis, kis „kávédaráló” volt, de nem bántam, hogy lassan halad, mert volt idõm nézni a tájat. Körmenden porosan ugyan, de a helyén állt az autóm. Még várt rám egy közel 250 km-es autózás, de estére kellemesen

hazaértem. 20 km-t gyalogoltam ezen a napon, összesen 135 km-t a teljes túrán. Bár kicsit sok volt az aszfalton gyaloglás, szép, különleges hangulatú táját ismertem meg hazámnak. Köszönöm!